Megújulásunk támogatója:  

Munkácsy Mihály Múzeum

azonosító:
11588
törzsszám:
11179
szélesség (lat):
N 46° 40,921'
hosszúság (lon):
E 21° 5,998'
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Építmény
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
Középület
eredeti főtípus:
kulturális és szórakoztató épület
eredeti típus:
múzeum
jelenlegi kategória:
Középület
jelenlegi főtípus:
kulturális és szórakoztató épület
jelenlegi típus:
múzeum
megye:
Békés
helység:
helyrajzi szám:
16 (környezet: 5, 11, 15, 17/1, 3907)
település KSH kódja:
15200
földhivatal:
Békéscsaba Körzeti Földhivatal
állapot:
Kielégítő
rövid leírás:
A Wagner József helyi építész által tervezett neoklasszicista stílusú, összetett téglány alaprajzú, magasföldszintes épületet mind a négy oldalon keskeny kertrész övezi, az utcától korabeli kovácsoltvas kerítés választja el. Körösre néző, hosszanti oldalhomlokzata tizenkét tengelyes, két szélén egy-egy pilaszteres tagolású, timpanonos rizalit. A rövidebb, öttengelyes É-i főhomlokzat középrészén korinthoszi oszlopokon nyugvó, lépcsőn megközelíthető portikusz. Az oldalhomlokzatokat öt-öt, pilaszterekkel elválasztott ablak és faltükrök tagolják, a sarokpilasztereket babérkoszorú díszíti.
A portikuszból nyíló háromszakaszos, gazdag stukkódíszű előcsarnok középső szakaszát kupola fedi. Az előcsarnok többi szakaszát és az épület központi nagytermét tükörboltozat fedi, utóbbi felett üvegtetővel. A nagyterem nyugati oldalán folyosó, az épület keleti, déli és nyugati részén egykor egymásba nyíló, kiállításoknak, könyvtárnak, vezetőségnek helyt adó teremsorok.


külső leírás:
A Múzeumépület Békéscsaba belvárosának keleti peremén, a Körössel párhuzamos Derkovits sor és a Gyula felé kivezető Széchenyi utca határolta (déli) saroktelken fekszik. Az összetett, téglalap alaprajzú, alagsorral és magasföldszinttel kialakított épület két utcai homlokzata szimmetrikus kialakítású. Mindkettő előtt keskenyebb, alig néhány méter széles, füvesített, tujákkal és fákkal beültetett "Múzeumkert" húzódik, amelyet pilléreken és alacsonyabb lábazaton nyugvó műves kovácsoltvas kerítés választ el az ott elhaladó járdáktól. A kerítést a főbejárat előtt, és a keleti oldal déli végében egy-egy kapu szakítja meg.
Az alagsor a külső tagolásban magas, párkánysávval lezárt lábazati zónaként jut érvényre, melyet általában az emelet ablakainak, vagy falmezőinek megfelelő számú fekvő téglalap alakú ablak, vagy vakablak tagol. A vaknyílások többsége a II. világháború alatt, a korábbi ablakok befalazásával keletkezett, amikor az alagsori helyiségeket légoltalmi célokra alakították át. A Múzeum északi főhomlokzata a Széchenyi utcára, az egykori Gyulai útra néz. A főhomlokzat öttengelyes, középrészét háromtengelyes, az oldalsó szakaszoknál kissé magasabb portikusz foglalja el. A két szélső tengelyt egy-egy, volutás fejezetű pilaszterpár közé foglalt, nagyméretű, négyzetes ablak tölti ki. A széleken az alagsort lezáró párkánysávról indított sarokfalpillérek tűnnek fel, melyeket a főpárkány alatt egy-egy babérkoszorú díszít, a köztes falfelületek vakolata sávozott. A főpárkány egyszerű alakítású: sekély profilozású alsó tagja felett magas, tagolatlan frízsáv fut s konzolsor zárja. A falakat, tagozatokat, vakolatdíszítményeket nyersfehér kőporos vakolat borítja. A homlokzat középrésze elé kiülő portikuszt három attikai lábazaton ülő, kompozit fejezetű oszlop hordozza, melyeknek a főfalon egy-egy azonos tagolású falpillér felel meg. Az oszlopok klasszikus, háromrészes architrávot hordoznak, melynek kialakítása a főpárkánynak megfelelő. A tagolatlan frízen fémbetűkből a "MÚZEUM" felirat látható. A portikuszt koronázó timpanont a főpárkány felső részéhez hasonló konzolsoros párkány keretezi, középrészén Békéscsaba város címere látható, csúcsát a tetőszerkezetre erősített palmettás oromdísz zárja. A portikuszhoz két, öntött kővázapárral szegélyezett lépcső vezet. A lépcsőfokok műkőből készültek, a portikuszt csempelapok burkolják. A portikusz mennyezetét az oszlopokat és a falpilléreket összekapcsoló harántgerendák tagolják. A főbejáratot kétszárnyú, klasszikus tagolású, táblázott, felülvilágítós, valószínűleg korabeli ajtó fedi. A portikusz két szélső tengelyében egy-egy ablak vakmellvéddel. A főbejárat és a két ablak záradékvonala egybeesik, keretmegoldásuk is azonos. Mindhármat klasszicizáló vakolatkeret és egyenes szemöldökpárkány koronázza, felettük pedig sekély profilú táblák tagolják a falat. A portikusz falára vannak felerősítve a Múzeumra, vagy a Múzeummal kapcsolatos neves személyekre vonatkozó vörösmárvány emléktáblák. Az épület tetőformája az alaprajzhoz hasonlóan összetett. Az északi és déli részét teljes hosszában egy-egy, a portikuszéhoz hasonlóan lapos vonalú, palaborítású nyeregtető fedi, a sarkok felett a tetőszerkezetre erősített, fémből készült palmettadíszes akrotérionok jelennek meg.
A keleti homlokzat tizenkéttengelyes, a homlokzat két szélén egy-egy háromtengelyes rizalit ugrik elő. A rizalitokat timpanon koronázza, főpárkányuk kissé magasabban zárul, mint a közrefogott szakaszé. Ezen a homlokzaton minden egyes szakaszt ablak tölt ki, az ablakok azonos méretűek, álló téglalap formájúak. Míg a közbenső falfelületen egyszerű vakolatkeret és egyenes könyöklőpárkány övezi csak őket, addig a rizaliton láthatók könyöklőpárkányát konzolpár támasztja alá és sekély, geometrikus tagolású faltábla látható lezárásuk és a koronapárkány között. A rizalitok szélén sarokfalpillérek tűnnek fel, melyeket a párkánysávban tükrös közepű vállkő koronáz, illetve a főpárkány alatt babérkoszorú díszíti törzsüket. Az ablakokat copf jellegű, volutás fejezetű pilaszterek választják el egymástól. A rizalitok által közrefogott homlokzatrészt a két szélén sarokpilaszerek, illetve a harmadik és negyedik tengely között egy pilaszter tagolja. Az ablakok közeit széles, sávozott törzsű lizénák töltik ki. Az ablakok könyöklőjét és szemöldökét mélyebb faltükrök hangsúlyozzák.
A két udvari homlokzat aszimmetrikus kialakítású. A nyugati homlokzat északi oldalát háromtengelyes - a keleti oldalon láthatókkal megegyező nagyságú - timpanonnal lezárt rizalit foglalja el. A rizalitot a már megismert formában a széleken egy-egy falpillér, középütt két pilaszter tagolja. A két északi szakaszt sekély mélységű faltükrök töltik ki. A déliben egy kisebb, a lépcsőházat megvilágító ablak s alatta ajtó látható. A homlokzat középét öttengelyes, a falsík elé lépő rész foglalja el, amelyet a széleken és az északról vett harmadik és negyedik tengely között egy-egy a párkánysávban vállkővel koronázott falpillér tagol. A homlokzatrészt öt megegyező méretű és formájú ablak tagolja. A homlokzat déli végen négyzetes faltükörpárral (és azt a főpárkány alatt lezáró keskenyebb sávval) tagolt felület húzódik. A két sarokfalpillér közé foglalt déli homlokzatot szabálytalan szakasztávval két további "babérkoszorús" falpillér tagolja. Így a nyugat felé eső szakaszt három, a középsőt pedig két ablak tölti ki. Az ablakok szemöldöke felett keskeny fekvő, téglalap formájú faltükrök láthatók. A homlokzat keleti végét pedig a nyugati homlokzatról megismert formában négyzetes faltükörpár tölti ki. A déli homlokzat - a timpanonnal koronázott északi rizalitot leszámítva - a nyugati homlokzat megfelelője, viszont délen a falfelületek vakolata nem sávozott.
állapot leírása:
A Múzeum épületének műszaki állapota jó. A külső kőporos vakolat a nyugati és a déli homlokzat esetében kisebb felületeken - elsősorban a lábazati zónában - pereg, mállik. A tetőszerkezet állapota megfelelő, a közvetlen vízelevezetés (láthatólag) megoldott. Az épület körül keskeny betonjárda fut. Nagyobb esőzések alkalmával az épület déli és nyugati oldala mögötti területen a víz megáll. A belső terek állapota hasonlóképp megfelelő, azonban az északnyugati szoba mennyezetén beázás tapasztalható. Meglehetősen mostoha állapotok uralkodnak a mélyföldszint helyiségeiben, ezek felújítása, rendbetétele azonban folyamatban van.
átfedő műemlék:
Munkácsy Mihály Múzeum (2009.06.17 14:38 carmin)

Állapotjelentések

2010.11.20 15:34 Beka71 állapot: 5 - koordináta: N 46° 40,934' E 21° 6,005' - pont: 1

Nagyon szép állapotban van.

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.