Fiumei kikötő

Ország:

Horvátország

Szélesség (lat):

N 45° 19,586'

Hosszúság (lon):

E 14° 26,377'

Védettség van?

nem

Védettség száma:

Típus:

Közlekedési létesítmény

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Riva ulica

Egyéb adat:

A koordináták a kikötői móló egy pontjára mutatnak a Riva ulicán, azonban az objektum maga a teljes kikötő. A mólón álló, kikötésre szolgáló vastuskók egy részén még olvasható a felirat, például: „Schlick féle vasöntöde és gépgyár Rt. Budapest”.

Rövid leírás:

Fiumét szokás „magyar városként” emlegetni, amelynek elsődleges alapja az 1868-tól az első világháború végéig tartó időszak. Korábban is voltak kapcsolódási pontjai a városnak (ami ekkor korántsem volt annyira virágzó tengeri kikötő) a magyar történelemmel, azonban ezek más dimenzióba léptek az 1868-as horvát – magyar kiegyezéssel. A megállapodás ugyanis Fiume ügyében úgy rendelkezett, hogy az a magyar koronához csatolt külön test (separatum sacrae regni coronae adnexum corpus) külön autonómiával. Egy évvel később a magyar- és a horvát országgyűlés küldöttsége megegyezett abban, hogy Fiumét a miniszterelnök javaslata alapján a király által kinevezett kormányzó igazgatja majd. Magyarország három délnyugati vármegye belügyi igazgatását adta át cserébe a horvátoknak a városért, amely évtizedeken át a tengeri kijáratot jelentette az ország számára. A kikötő fénykorában a kivitel háromnegyede Magyarországról érkezett, míg a behozott áruk 90 százalékát Magyarországra vitték tovább.

Az 1870-es évek elején azonban Fiume kikötője még meglehetősen jelentéktelen volt, különösen a sokkal jobb gazdasági körülmények körülmények közt működő, olaszok által preferált Trieszttel szemben. Fiume természeti adottságai sem voltak egyértelműen kedvezőek, hiszen ezen a szakaszon rendkívül gyorsan mélyül a tenger, így a rakodás számára megfelelő partszakasz is kifejezetten keskeny sáv volt.
Az új fiumei kikötő építéséről az Andrássy-kormány 1871-ben törvényben rendelkezett és 13 millió forintot különített el a célra. A tervezést a marsielle-i kikötő építésze tanácsadóként segítette, a terveket a MÁV mérnökei készítették. A kivitelezést Hajnal Antal, a Magyar Tengerészeti Hatóság főmérnöke irányította. A partszakaszt feltöltéssel 100-200 méterrel kiszélesítették, mintegy 20 millió tonna kő felhasználásával. A kialakított raktársorban 13 ezer vagonnyi árút lehetett befogadni, 60 kilométer vasúti sínt fektettek le. A kikötői dokkokban 50 gőzhajó és 120 vitorlás horgonyozhatott. A gigantikus fejlesztéseknek köszönhetően a 20. század elejére Fiume Európa tizedik legnagyobb kikötőjévé vált.
A külön kormányzóság a városban a magyar etnikum megerősödését is támogatta. A döntően olasz és horvát lakosok mellett 1880-ban még csak 2 százalék volt a magyarok aránya, ám 1910-re 13 százalékra, hat és félezerre nőtt. Ez döntően átalakította a település szellemi kultúráját, és a városképet is, hiszen a középületeket jobbára magyar (és Magyarországon is dolgozó osztrák) építészek tervezték. Különösen az olasz lakosok sérelmezték a magyarok térnyerését.
1918. október 29-én az utolsó fiumei magyar kormányzó, Jekelfalussy Zoltán átadta a várost a horvát nemzeti tanácsnak, így az horvát közigazgatás alá került, majd nemzetközi csapatok foglalták el. Hamarosan csatlakozott a város vezetése Olaszországhoz, s mivel a város határtelepüléssé lett, 1924 után lehanyatlott. 1925-ben már csak ezer magyar élt a városban, hiszen többségük elköltözött az erőszakos olasz asszimiláció miatt. Az újonnan kialakított délszláv állam a közeli Susakot építette ki tengeri kikötőnek. A második világháború után elvették Fiumét az olaszoktól, kikötőjét összevonták Susakkal. Újabb felemelkedés következett – immár a magyarok nélkül.

Adatlapot készítette:

klo

Adatfelvétel ideje:

2016-07-03 12:13:42