Kismunkács vára

Ország:

Ukrajna

Szélesség (lat):

N 48° 18,724'

Hosszúság (lon):

E 22° 35,175'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Vár, várkastély

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 3

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A település Nagygút részének központjában, a templom közelében.

Egyéb adat:

Kisgút és Nagygút községeket 1942-ben Kétgút néven egyesítették, Kétgút községet 1995 óta Gút-nak (ukránul: Gut) nevezik.

Rövid leírás:

Gut egyike volt azoknak a településeknek, amelyek életét a Szernye-mocsár, illetve a környező hatalmas erdőségek (silva Bereg) egyaránt meghatározták. Első írásos említése 1312-ben történik, ekkor tűnik fel egy Csarodán hatalmaskodó nemes nevében. Viszont a települést később is birtokló kis- és nagyguti Guthy család történetéből ismert, hogy az a László nevű udvari vitéz, aki 1217-ben tevékenyen részt vett II. Endre király keresztes hadjáratában és az uralkodót a Szentföldre is elkísérte, már birtokkal rendelkezett itt. 1241-ben Batu kán pusztító hadjárata folyamán az egész vidék megsemmisült. Talán a környező erdőknek, mocsaraknak, illetve az utóbbiban rejtőző várnak köszönhetően a lakosság egy része megmenekült, hiszen már 1323-ban ismét virágzó településként említik.

A vár, amelyet a néphagyomány szerint Kismunkácsnak neveztek, a Szernye-tóból (gáti-tó, vagy Stagnum) kiszakadó Jaszinó és a gáti nagy víz nevű folyók egyesülésénél terült el, a Kis- és Nagygút helységek közötti vízzel körülvett szigeten feküdt, kb. 2 holdnyi területét földtöltésekkel és árkokkal védték. A földvár, a benne lévő kúriával, a körülötte elterülő birtokrészekkel együtt a Guthy család birtokát képezte, míg a folyótól délre elterülő Nagygút a munkácsi királyi vártartomány része volt. A vár egyik említése 1466-ból való, amikor Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet, Demeter napja körül (október 24.) Udvary Antal nevű tisztjének hű szolgálatai jutalmául a szigeten egy nemesi udvarnak (curia) való telket és az utáni illetőséget örök időkre adományozott. A vár romlása valószínűleg az 1566-os második tatárjárást követően kezdődött el, amikor a falut és várat kifosztották és lerombolták. Ezt követően a vár már nem szerepel a leírásokban, viszont annak területe továbbra is a mindenkori földesurak tulajdonát képezte.

A tatárdúlással kapcsolatos a legenda, amely szerint Kisguti Balázs, az akkori birtokos menekülése előtt elásatta kincseit a vár területén, amelyben többek között egy arany ökör is volt. A hajdani vár területén, annak egyik csúcsában áll a gúti református templom. Közelében épült fel az általános iskola és az óvoda is. Ezek alapozásánál előkerültek az egykori vár fagerendái, cölöpjei. A vár vizesárkai, illetve sáncfalai a Vérke egyik holtága (az Ócska), illetve a Lehoczky utca kis zöldségeskertjei alján húzódtak. Az erődítmény emlékét a Kismunkács utca is őrzi. A Pallas Enciklopédia szerint 1891-ben a vár nyomait a Szernye-tó mellett még látni lehetett.
Forrás: Zubánics László újságcikke nyomán Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye. Bp.-Beregszász. 1996. 501.

A leírás és a képek forrása: Forrás: http://varak.hu

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2021-09-08 13:18:20