Lutheránus templom

Forrás: http://www.muvelodes.ro

Forrás: http://www.muvelodes.ro

Forrás: http://www.muvelodes.ro
Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 47° 6,526'
Hosszúság (lon):
E 24° 33,151'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
BN-II-a-A-01663
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
Cím:
Jelna 50 szám.
Egyéb adat:
Rövid leírás:
A Beszterce mellett fekvő Kiszsolna középkori eredetű evangélikus temploma csak egy példája a jobb sorsra érdemes, árván maradt és pusztuló műemlékeknek. A település első fennmaradt írásos említése IV. Orbán pápának 1264-ben az ifjú V. István királyhoz írt levele, melyben említi Zolosim települését, amit a kutatók Kiszsolnával azonosítottak. 1332 és 1336 között a pápai tizedjegyzékekben Silva, Bylna, Sylna, Silua, Sylua névalakjai fordulnak elő. 1432-ben Solna, 1439-ben Zolna, 1532-ben Sellendorf névvel jelölik. 1453-ban V. László király Beszterce városát és tartozékait Hunyadi János besztercei grófnak adományozza, „Zolna” is az adomány része.
A templom, melynek titulusa Szent Péter (Heilige Petrus de Kathedra) a falu délnyugati részén, a Szászbudakra vezetõ út mellett épült. Jelenlegi állapotában sok minden már egyáltalán nem lelhető fel abból, amit a szakirodalom leír, illetve ami a különféle könyvekben és internetes honlapokon található, korábbi képeken még látható.
A település nem volt túl nagy, 1642-ben 13, 1695-ben 14 házzal jegyzik. Gerecze Péter a Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma című művében a település mint római téglák lelőhelye szerepel. A feljegyzések szerint 1781-ben egy nagy áradat károkat okozott a faluban. 1941-ben 367 szász élt a településen, akik 62 százalékát tették ki az itteni lakosságnak. 1944-ben, a német csapatok visszavonulásakor a nösnerlandi szász lakosok többsége Ausztriába és Németországba menekült. 1953-ban 66 evangélikus lakos volt. Ma e vidéken a román lakosság van többségben.
A mai templom a 15. század első felében, kőből épült, egyhajós, torony nélküli gótikus épület. 1467-ben II. Pál pápa „Simoni Johannis rectori parochialis ecclesiae sancti Petri de Zolna Transilvanensis dioecesis” számára hordozható oltár használatát engedélyezi. 1487-ben épült a kórus északi falához a sekrestye, ahol Simon kőfaragó dolgozott. A szentélyből egy későgótikus, szemöldök-gyámos, lemezes-pálcatagos, festett kőkeretes ajtó vezet a sekrestyébe. A mára megsemmisült fa ajtószárnyon is láthatóak voltak egykor festésnyomok. Nyilván a szentélynek már a sekrestye megépülte előtt állania kellett. A szentélyt kőből épült bordás keresztboltozat fedi, a négyszögletes kórus a nyolcszög öt oldalával végződő apszissal záródik. A bordák faragással díszített kőkonzolokra futnak le, melyekből az északnyugati és az északkeleti konzol fiatal szakállas férfi-, illetve női fejet, a délkeleti konzol idős, szakállas férfifejet ábrázol. A két keleti konzolra keresztvirágok sorát faragták. A szentély két zárókövét is virágdísz ékíti. A hajót 1776-ban három boltszakaszos, hevederes cseh boltozattal újraboltozták. 1536-ban a templom számára megrendelnek egy Szent Katalint ábrázoló képet. Az interneten és különböző könyvekben található fotók tanulsága alapján, a templomban még a hatvanas évek végéig is állt egy későbarokk ízlésű oltár, mely Hermann Fabini szerint a 19. század elején készült, és egy fával burkolt kő oltárasztalon állt. A predellán Jézus születését ábrázolták. A főképen a keresztre feszítés jelenete volt látható, egy-egy hengeres és egy-egy kanelúrás féloszloppal szegélyezve. Az oromképen a feltámadást festették meg, két hengeres pillér között, az oromdíszen Isten szeme és favázák, az oldaldíszen faragott inda- és virágmotívumok voltak. A templom hajójának mennyezete mára teljesen beomlott, ahogyan a déli hajófal egy szakasza is. A nyugati kapuzat is megsemmisült. A szentély tetőzete szinte már teljesen leszakadt, a boltozat egyelőre még áll. A szentély északi oldalán lévő egykori sekrestye is összeomlott. A falakban futó hatalmas repedések ellenére a szentély a legépebben megmaradt épületrész. A templomnak mind a hajóját, mind a szentélyét falképekkel díszítették. Ezeket a szakirodalomban eddig senki nem ismertette. Ennek az lehet az oka, hogy az evangélikus közösség bevakoltatta a falképeket, amelyek így egészen az 1990-es évekig rejtve maradtak, és csak a templom rohamos pusztulásával kerültek napfényre.
1992-ben a templom bekerült a romániai Műemlékvédelmi Hivatal programjába, ennek ellenére állapota folyamatosan romlik.
Forrás: Vali Zsuzsa: Pusztuló műemlékek Erdélyben. Kiszsolna középkori temploma, Művelődés. 2010 augusztus.
A templom, melynek titulusa Szent Péter (Heilige Petrus de Kathedra) a falu délnyugati részén, a Szászbudakra vezetõ út mellett épült. Jelenlegi állapotában sok minden már egyáltalán nem lelhető fel abból, amit a szakirodalom leír, illetve ami a különféle könyvekben és internetes honlapokon található, korábbi képeken még látható.
A település nem volt túl nagy, 1642-ben 13, 1695-ben 14 házzal jegyzik. Gerecze Péter a Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma című művében a település mint római téglák lelőhelye szerepel. A feljegyzések szerint 1781-ben egy nagy áradat károkat okozott a faluban. 1941-ben 367 szász élt a településen, akik 62 százalékát tették ki az itteni lakosságnak. 1944-ben, a német csapatok visszavonulásakor a nösnerlandi szász lakosok többsége Ausztriába és Németországba menekült. 1953-ban 66 evangélikus lakos volt. Ma e vidéken a román lakosság van többségben.
A mai templom a 15. század első felében, kőből épült, egyhajós, torony nélküli gótikus épület. 1467-ben II. Pál pápa „Simoni Johannis rectori parochialis ecclesiae sancti Petri de Zolna Transilvanensis dioecesis” számára hordozható oltár használatát engedélyezi. 1487-ben épült a kórus északi falához a sekrestye, ahol Simon kőfaragó dolgozott. A szentélyből egy későgótikus, szemöldök-gyámos, lemezes-pálcatagos, festett kőkeretes ajtó vezet a sekrestyébe. A mára megsemmisült fa ajtószárnyon is láthatóak voltak egykor festésnyomok. Nyilván a szentélynek már a sekrestye megépülte előtt állania kellett. A szentélyt kőből épült bordás keresztboltozat fedi, a négyszögletes kórus a nyolcszög öt oldalával végződő apszissal záródik. A bordák faragással díszített kőkonzolokra futnak le, melyekből az északnyugati és az északkeleti konzol fiatal szakállas férfi-, illetve női fejet, a délkeleti konzol idős, szakállas férfifejet ábrázol. A két keleti konzolra keresztvirágok sorát faragták. A szentély két zárókövét is virágdísz ékíti. A hajót 1776-ban három boltszakaszos, hevederes cseh boltozattal újraboltozták. 1536-ban a templom számára megrendelnek egy Szent Katalint ábrázoló képet. Az interneten és különböző könyvekben található fotók tanulsága alapján, a templomban még a hatvanas évek végéig is állt egy későbarokk ízlésű oltár, mely Hermann Fabini szerint a 19. század elején készült, és egy fával burkolt kő oltárasztalon állt. A predellán Jézus születését ábrázolták. A főképen a keresztre feszítés jelenete volt látható, egy-egy hengeres és egy-egy kanelúrás féloszloppal szegélyezve. Az oromképen a feltámadást festették meg, két hengeres pillér között, az oromdíszen Isten szeme és favázák, az oldaldíszen faragott inda- és virágmotívumok voltak. A templom hajójának mennyezete mára teljesen beomlott, ahogyan a déli hajófal egy szakasza is. A nyugati kapuzat is megsemmisült. A szentély tetőzete szinte már teljesen leszakadt, a boltozat egyelőre még áll. A szentély északi oldalán lévő egykori sekrestye is összeomlott. A falakban futó hatalmas repedések ellenére a szentély a legépebben megmaradt épületrész. A templomnak mind a hajóját, mind a szentélyét falképekkel díszítették. Ezeket a szakirodalomban eddig senki nem ismertette. Ennek az lehet az oka, hogy az evangélikus közösség bevakoltatta a falképeket, amelyek így egészen az 1990-es évekig rejtve maradtak, és csak a templom rohamos pusztulásával kerültek napfényre.
1992-ben a templom bekerült a romániai Műemlékvédelmi Hivatal programjába, ennek ellenére állapota folyamatosan romlik.
Forrás: Vali Zsuzsa: Pusztuló műemlékek Erdélyben. Kiszsolna középkori temploma, Művelődés. 2010 augusztus.
Adatlapot készítette:
schlosser
Adatfelvétel ideje:
2013-02-24 15:42:56
Közeli objektumok
Városerődítés (4.739 km)
Egykori minorita kolostortemplom (4.950 km)
Andreas Beuchel egykori háza (4.951 km)
Evangélikus (egykor Szent Miklós) templom (5.028 km)
Ötvös-ház (5.033 km)
Evangélikus templom (5.291 km)
Evangélikus templom (6.039 km)
Volt evangélikus (ma román ortodox) templom (6.816 km)
Volt evangélikus, ma pünkösdista templom (7.446 km)
Lutheránus (ma ortodox) templom (7.892 km)