Városerődítés

Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 47° 7,743'

Hosszúság (lon):

E 24° 29,844'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Városfal, városerődítés, egyéb védelmi objektum

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A belváros körül. Ma már csak a délkeleti rész áll a Strada Dogariloron .

Egyéb adat:

A koordináták a ma egyedüliként fennálló Bognár-toronyra mutatnak.

Rövid leírás:

A Borgói-hegység DNy-i lábánál, az itt DNy-ra tartó Beszterce jobb partján (kisebb részben a bal parton is) fekszik Beszterce (Bistritz, Bistriţa) városa. A város története a II. Géza magyar király idejére (1141-1162) eső nagyszabású német betelepítéssel kezdődik. A német telepesek a Rajna és a Mosel folyók vidékéről valamint a szepességi bányavárosokból érkeztek a Beszterce folyó mellé várost alapítani, melyet Nosennek (vagy Nösennek) neveztek. Először 1241-ben tűnt fel a város neve okleveles formában (Nosen néven), amikor a Radnai-hágón át betört, Kadan (Batu kán egyik vezére) vezette tatárok Radna lerombolása után Beszterce ellen fordultak, s itt több ezer embert legyilkoltak. Az 1284-ben megismételt pusztításukat követően Károly Róbert uralkodása alatt nagyot fejlődött a város, amely ezután másfél évszázad alatt számos újabb városi privilégiumot is szerzett. V. László király uralkodása alatt (1440-1457), 1452-ben a szorosok szervezettebb védelme érdekében megalapította az addig Doboka vármegyéhez tartozó Besztercéből és a várost környező 25 faluból álló besztercei grófságot. Hunyadi János, Magyarország kormányzója, aki 1453-ban kapta a királytól az örökös grófi címmel együtt járó besztercei kerületet, a várostól északra emelkedő Várhegyen (Burg Berg - 682 m) várat építtetett. Hunyadi János fiát, Mátyást 1458-ban királlyá választották, ő pedig nagybátyjának, Szilágyi Mihálynak adományozta a besztercei grófságot. Ennek 1464-es feloszlatása után Mátyás a hegyi várat eladta a város polgárainak. Egy év elteltével a lakosok a - királyi engedéllyel - megbontott erősség lehordott köveiből a város köré már bástyákkal erősített falakat húztak (a korábbi, XIV. századi palánk helyére), melyeket az 1500-as években némileg átalakítottak.

A városfalak nagyjából enyhén trapéz alakú téglalap alaprajzot mutattak, a nyugati falszakaszba 6, a keletibe 4 kör alakú bástyát építettek be. A vizesárokkal övezett várba előbb három, később négy kapun lehetett bejutni. E várfalakon akart beljebb kerülni az 1530-ban ostrommal sikertelenül kísérletező Petru Rareş moldvai vajda, kihez János király adományaként került Beszterce. 1602. februárjában Basta támadta ágyúkkal a várat, s miután a védők (három héttel később) szabad elvonulás feltétele alatt feladták azt, a költözködőkre vallon csapatok csaptak le, s többeket megöltek. Az ezek után német őrséggel védett várat 1603-ban Székely Mózes fejedelem támadta sikerrel, de a néhány hónappal későbbi, Brassó melletti halálát követően már újra Basta sarcolta Besztercét. 1661-ben a törököknek hódolt meg a város (miután az áprilisban itt megtartott országgyűlés kimondta Erdély elszakadását a Portától). A törökök XVII. század végi távozását követő rövid nyugalom után 1705-ben II. Rákóczi Ferenc egyik vezére, Pekri Lőrinc kurucai dúlták fel, 1717-ben pedig a krími tatárok pusztították Besztercét. Az 1848-49-es szabadságharcban már csak főhadiszállásként vett részt a város, vára ezúttal kimaradt a csatározásokból.
A régi falak 1856-ig épen álltak, akkor fogtak hozzá az erődítések lebontásához. Mára a Bognár-torony és a déli oldalon megszakításokkal néhány kisebb-nagyobb falszakasz maradt fent.

A leírás forrása: www.varak.hu

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2013-06-21 00:23:16