Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 47° 47,728'

Hosszúság (lon):

E 18° 43,721'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Híd

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Párkány és a túlparti Esztergom között, a Duna fölött...

Egyéb adat:

Ezen a szakaszon a trianoni országhatár a Duna fő sodorvonala, így a híd egyik fele Magyarországra, míg másik fele ma Szlovákiába esik.

Rövid leírás:

A Garam torkolatának vidéke már ősidők óta a Kárpát-medence egyik legfontosabb dunai átkelő helye volt. Az első hajóhíd Szinán budai pasa parancsára, 1585-ben épült itt. Az 1663-ban ehhez kapcsolódva épített cölöphíd a visszafoglaló háború során, 1684-ben pusztult el. Az ezt pótoló két révátkelő közé 1762-ben ún. repülőhidat (egy a Duna közepére kihorgonyzott, kompszerű járművet) építettek. Az Esztergomot újra birtokba vevő és tulajdonló érsekség mindig fontosnak tartotta a terület gazdasági fejlődését, ezért 1842-ben egy állandó, 6,2 + 1,5 m széles hidat építtettek ide. Ez az 1849-es események alatt megsérült, de pár év alatt rendbehozták. A komáromi közúti és vasúti híd megépülte után Esztergom is igyekezett lépést tartani a konkurenciával, így felmerült egy modern \"vashíd\" felépítésének igénye. A terveket a pályázaton nyertes Charty Szaléz készítette el. A sarló alakú, kéttámaszú tartók sorából álló híd alapötlete Feketeházy Jánostól származott. Az 5 nyílású híd hossza a két hídfő között 494 méter, a kapcsolódó kisebb hidakkal együtt 513,5 méter. Az 5,72 méteres útpályához mindkét oldalon 1,515 m széles, konzolos járda kapcsolódik. A híd vasszerkezete a M. Kir. Államvasutak Gépgyárában készült. A hídhoz összesen 490.000 db szegecset használtak fel, melyeket mind kézi erővel vertek be. A közúti pályát eredetileg fakockákkal burkolták. A beépített vasanyag összsúlya 2.506818 kg volt. A híd végül a megbízástól számított 24 és fél hónap alatt, 1895 szeptember 28-ára lett készen. Bár Esztergom lakossága hosszú vita után a „Szent István-híd” elnevezés mellett döntött, a magyar közlekedési miniszter – I. Ferenc József király iránti lojalitásból - végül az uralkodó lányáról, (Habsburg) Mária Valéria hercegnőről javasolta elnevezni az építményt.
1918-19-ben Magyarország összeomlott, Párkányt az antant által támogatott cseh légionisták foglalták el és a legészakibb hídszakaszt felrobbantották. A trianoni békediktátum nyomán Párkány Csehszlovákiához került, a Duna határfolyóvá vált, minden közlekedés megszűnt. A híd helyreállítása csak 1927-ben fejeződött be, ekkor megindulhatott a közlekedés. Az I. Bécsi Döntés nyomán a híd ismét teljes egészében visszatért Magyarországhoz. 1939-ben a MÁVAG gyár 38.000 db szegecset cserélt ki a hídon. 1944-ben az ország hadszíntérré vált, a visszavonuló német csapatok december 26-án a híd középső 3 szakaszát felrobbantották. A 2. világháborút követően berendezkedő két „szocialista”, vagyis elméletileg egymással baráti, szövetséges ország vezetése 45 évig nem talált alkalmat arra, hogy a torzóként a két ország között meredező építményt helyrehozza – annak ellenére sem, hogy a terület lakossága mindkét oldalon évtizedek óta sürgette azt. A diktatúra 1989-90-es bukása után azonnal elindultak a próbálkozások, tervezgetések az újjáépítésre. Végül a „megértés” hidat az 1999-ben a Dunán álló hajón aláírt szlovák-magyar szerződés alapján, nemzeti és EU-s forrásokból állították helyre, nagyjából az eredeti alakban, a pilléreket kissé megemelve, az úttestet kevéssel kiszélesítve. A régi-új hidat végül 56 év után, 2001. október 11-én adta át a forgalomnak Mikulás Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök.

(Forrás: A Visegrádi Országok technikai műemlékei II., Szerk.: Holló Csaba et alii, Budapest, 2004.)

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2012-01-28 15:30:35