Régi városháza (Bányászati Múzeum)

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 51,075'

Hosszúság (lon):

E 20° 55,986'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Középület

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Banícke námestie (Bányászok tere) 484/8

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A Felső-Magyarország egyik legkorábbi és magát a legjelentősebbek közé felküzdő bányász települését német telepesek alapították, még a 12. században. A tatárjárás (1241-42.) pusztítása után érkező újabb telepesek újra benépesítették a települést, amely még e században városi rangot is kapott, biztonságát pedig a város fölött épült vár fokozta. A gazdag arany- és ezüstbányáiról híres Gölnic hamarosan a környező bányász települések központja lett. A színesfém lelőhelyek kimerülése után, az újkorban iparának súlypontja fokozatosan a vasbányászatra és ennek megmunkálása céljából létesült hámorokra tevődött át.
A bányaváros városházáját – minden valószínűség szerint három – főtéri gótikus ház egybeépítésével hozták létre a 18. században. A kapuja fölötti zárókövön 1803-as évszám olvasható, ami lehet, hogy egy átépítés dátuma. A tengelyszimmetrikus homlokzat leghangsúlyosabb eleme a kapu fölött emelkedő zömök, magas torony. Az épület hátsó szárnyai szabálytalan szögletes alaprajzú udvart vesznek körül, mely ma bányagépek szabadtéri kiállítására szolgál.
A városban a bányászattörténeti emlékek gyűjtésének gondolata az 1930-as években merült fel, melyet 1938-ban követte az intézmény megalapítása. Alapító igazgatója Fabriczi Sámuel (Margitfalva, 1874 – Lőcse, 1954.) tanár volt, aki haláláig vezette a gyűjteményt, és akinek emléktáblája a bejáratnál látható. A múzeum 1963-ban költözött a mai épületébe.
A múzeum gyűjteménye első sorban Gölnicről, illetve közvetlen környékéről származik és a bányászat 19-20. századi történetét dokumentálja. Legértékesebb gyűjteményi darabja az az aranyozott rézből készült keresztbe tett kalapács és ék (=bányász jelvény), amelyen az 1565-ös évszám olvasható és amely állítólag Szomolnokról került ide. De láthatjuk a bányászattörténetben jól ismert, tisztán fából készült magyar csille, „Ungarischer Hund” egy eredeti, ép példányát is. A kiállított gyermekrajzok és gyermekfoglalkozásokról készült fotók mutatják, hogy a gyűjtemény milyen népszerű a városban.
(Hadobás Sándor nyomán)

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2011-12-03 19:36:17