Kőszeg: ostrom, ahol mindkét fél győzött
1532. augusztus 5-én vonult fel a Bécs irányába tartó török sereg Kőszeg várának korántsem bevehetetlennek tűnő falainál. Már az is érthetetlen, miért fogtak ostromba, s miért éppen itt, az elvileg ugyan a magyar királysághoz tartozó, ám jó ideje osztrák zálogban lévő, zömében német lakosságú, Güns néven ismert és stájernek tartott városnál táboroztak le. Néhány héttel korábban valószínűleg Nikola Jurišić, a magyar történelemben Jurisics Miklósként ismert volt szlavón és alsó-ausztriai főkapitány, Kőszeg zálogbirtokosa sem gondolt komolyabb ostromra, hiszen különösen az 1530-as konstantinápolyi követség óta valóságos török-szakértőnek számított a Habsburg-udvarban, a szultáni sereg mozgása ezúttal nem felelt meg a várakozásoknak. Már a nyugat-dunántúli felvonulás is meglepőnek számított, hiszen a legnagyobb ostromágyúkat nem lehetett ezen az úton szállítani, azok a Dunán utaztak felfelé, a megszokott hadiút mentén.
Kőszeg vára ekkoriban egy megerősített várkastély volt inkább, fő védműveivel (mint ez ma is látható) nyugat, azaz Ausztria felé nézett, hiszen építésekor még abból az irányból várhattak elsősorban támadást. Bár a külső segítséget váró Jurisics bevásárolt lőporból, nem lehetett kétséges, hogy a török tüzérség hamar rommá lövi a várat.
Ám úgy tűnik, hogy augusztus elején Szulejmán szultán és Pargali Ibrahim nagyvezír már nem bízott abban, hogy eljutnak abban az évben Bécs alá és ostrommal bevehetik a várost. Hirtelen kedvezőtlenre fordult a külpolitikai helyzet: nyilvánvalóvá vált, hogy V. Károly császár is aktívan részt vesz a háborúban Ferdinánd király oldalán, s Bécsnél hatalmas, a török hadaknál nagyobb keresztény sereg gyülekezik. Lázadoztak a szultáni sereg janicsárjai is. A szultán talán már csak az alkalmat kereste, hogy minél kisebb presztízsveszteséggel hátráljon ki a hadjáratból.
Erre pedig jó ürügynek bizonyult egy ostrom, amelynek a kimenetele ugyan nem lehetett kétséges, de lelassította volna a sereget. Kőszeg pedig, miután elzálogosították, nem a magyar király birtoka volt, így nem sértették meg az ostromával az I. János királlyal kötött megállapodást, miszerint nem vesznek be a birtokában lévő várat.
Ha volt ilyen forgatókönyv, Jurisics még túl is teljesítette. Az ostromlók körülbelül egy hetes ágyúzással tönkretették a védművek nagy részét, majd több rohamot intéztek a falak ellen. Aknákat és ellenaknákat ástak, és bár a várvédők száma (akiknek többsége nem katona volt) folyamatosan csökkent, olykor be is hatoltak a törökök a falakon belülre, a várat nem sikerült bevenni. Az utolsó rohamra augusztus 27-én került sor.
A cikket a képek alatt folytatjuk!
A várvédő kapitány nem csak az osztrák udvart ostromolta segítségkérő leveleivel, de felvette a kapcsolatot az ostromot vezető nagyvezírrel is, akivel 1530-as konstantinápolyi követsége során ismerkedett meg és került jó viszonyba. Még személyes megbeszélésre is sor került Ibrahim pasa sátrában, amelynek részleteit ugyan nem ismerjük, az azt követő eseményeket viszont igen: másnap egy török küldöttség érkezett a várba, imádkoztak, majd kitűzték a harci lobogót a falra. Hivatalosan tehát elfoglalták a várat, majd augusztus 29-én – a hagyomány szerint 11-kor, erre emlékeztet a kőszegi 11 órás harangszó – elvonultak a vár alól. Istvánffy Miklós, a magyar Liviusnak nevezett történetíró 17. század eleji Historia de rebus ungaricis című művében arról számol be, hogy maga is látta a törökök által kitűzött győzelmi zászlót a város templomában, ahol akkor őrizték.
Szulejmán kiküldött még néhány portyázó csapatot Graz, illetve Bécs irányába, s azok ugyan nagy ijedelmet keltettek, de nyilvánvaló volt, hogy tovább tart a keresztény sereg gyülekezése. Bár Kőszeg „sikeres” ostroma tompította a vereség élét, a szultáni sereg megkezdte a visszavonulást. Mivel a török ellenes szövetség már a megalakulásakor sem akart magyar földre lépni, nem üldözték őket, pedig a seregnek elvileg minden korábbinál nagyobb esélye lett volna, hogy tartósan Belgrád alá szorítsa a törököket.
„Természetesen sokféle teória, elképzelés született arról, mit is jelentett és milyen hosszú távú következményekkel járt ez az ostrom 1532 augusztusában, de az tény, hogy a várvédők hősiesen helytálltak egy nagyságrendileg százszoros túlerőben lévő sereggel szemben. Ezért nyilvánították történelmi emlékhellyé a kőszegi várat, mint a heroikus helytállás példáját” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Pócza Zoltán, a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház igazgatója. „Így ez az ostrom a vár történetének leginkább meghatározó eseménye, azonban nem szabad elfeledkezni az Esterházy-család korszakáról sem, amely 1695-től 1931-ig tartott, s nekik köszönhetően maradtak fenn az építmény eredeti falai.”
A vár legutóbbi rehabilitációja 2013-ban fejeződött be. A műemléki fejlesztések révén korszerűsödtek a belső terek és a hármas funkciónak (kiállítóhely, művelődési ház, színház) is jobban meg tud felelni az épületegyüttes. Előkészületben van azonban a következő ütem is, annak kezdete a pályázati lehetőségektől függ.
Cikkeink a 2016-os Emlékhelyek Napja helyszíneiről:
Gödöllő: egy kastély három élete
Itt kezdődik majd az Emlékhelyek Napja
Megmentőre vár az elfeledett temető
Mohács 490: bringával a király nyomában
A kőszegi vár a műemlékem.hu adatbázisában