Világviszonylatban is fontos lelőhely az adomány
Polgár-Csőszhalom a nemzetközi tudományos életben is jól ismert lelőhely, hiszen a neolitikum kutatásának legnagyobb hatású alakja, a brit Gordon Childe is komoly teret szentelt neki a The Danube in Prehistory, azaz A Duna az őskorban című összefoglaló munkájában. A Tisza egyik holtágának a partján terül el a térszintből három és fél, négy méterre kiemelkedő domb, amelynek az őskori emlékei csaknem száz éve, 1929 óta ismertek. A területen az első kisebb feltárásra 1957-ben került sor, majd 1989-től újabb kutatási fázis vette kezdetét Raczky Pál vezetésével, amely 2015-ig tartott. Mivel a régész a privatizáció kezdetén veszélyben érezte a területet, megvásárolta és most ráhagyományozta a Magyar Nemzeti Múzeumra.
![]()
A lelőhely azért egyedülálló, mert ötvözi a tell-telepek sajátosságait, amelyek elsősorban a Kárpát-medencétől délre, a Balkánon, illetve a Közel-Keleten gyakoriak, a körárkos, sáncos területhasználattal, amely Nyugat- és Közép-Európára jellemző. A többszörös körárok- és sáncrendszer maradványai még mindig jól azonosíthatóak légi fényképeken, illetve magnetométeres vizsgálatokkal. A koncentrikus körgyűrű-rendszerből négy kapu nyílott, s határozottan a horizontot uraló Tokaj-hegy irányába tájolták. A Kr. e. 5000-4500 között itt virágzó településrendszer nem csak a csőszhalmi lelőhelyet jelentette, hiszen a tágabb terület egy mintegy 75 négyzetkilométeres kiemelkedés, „sziget” volt a Tisza gyakran vízjárta, mocsaras árterében, ahol a korszakból több neolitikus települést is azonosítottak. A körárkokon belül a magnetométeres felmérések 15-19 leégett épületet jeleztek, amelyekben egy időben 75-95 ember élhetett, azonban a tell körüli település mintegy 63 hektár kiterjedésű volt, 380-400 házzal, 1900 és 2400 fő közötti népességgel. Vagyis már a központi település is valóságos metropolisz volt a korszakban, ami a leletek szerint élénk távolsági kereskedelmi kapcsolatokat ápolt.
![]()
A Polgár-Csőszhalmi lelőhelyet jelentőségében nem túlzás Stonehenge-hez hasonlítani, még ha más kultúrkörbe és korszakhoz tartozik is – mondta a Régészeti Hírügynökségnek Dr. Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, a Nemzeti Régészeti Intézet vezetője. Hozzátette: a hosszú távú cél a régészeti park kialakítása a területen, azonban a további kutatások is fontosak, hiszen dacára a több évtizedes kutatómunkának, még csupán a töredéke ismert a lelőhelynek. A roncsolásmentes kutatási módszerek fejlődésével nyilván mind több rétegét lehet majd megismerni az egykor itt virágzó kultúrának.
A lelőhely egyébként most is szabadon látogatható, a helyére egy információs építmény hívja fel a figyelmet az M3-mas autópályától néhány száz méternyire.
Forrás: Régészeti Hírügynökség
