azonosító:

11688

törzsszám:

11138

szélesség (lat):

N 48° 13,201'

hosszúság (lon):

E 20° 17,953'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

Ipari műemlék

eredeti főtípus:

feldolgozó ipar

eredeti típus:

fémipari üzem

jelenlegi kategória:

Ipari műemlék

jelenlegi főtípus:

feldolgozó ipar

jelenlegi típus:

fémipari üzem

megye:

Borsod-Abaúj-Zemplén

helység:

helyrajzi szám:

11140

település KSH kódja:

14492

földhivatal:

Ózd Körzeti Földhivatal

állapot:

Felújítás / átépítés alatt

rövid leírás:

A Törzsgyár területén, annak É-K-i részében álló épület. Épülete két fő részből áll: a földszintes északi szárnyból (Fúvógépek terme) és a kétemeletes déli tömegből (Feltrafóház). Az épületrészek pillérekkel erősített téglafalú, a pillérmezőkben vakolattal ellátott, nyeregtetős ipari építmények. A homlokzati díszítések az épület szerkezeti rendjét tükrözik. A ház megjelenésében meghatározó a markáns párkányok, és a csarnokablakok használata. A belsők esztétikáját a szerkezetek (téglafalak, acél rácsostartók, vasbeton pillérek és födémek) és a technológiából adódó változatosság adja. A folyamatos technológiai korszerűsítés miatt az épületet többször átépítették A Feltrafóház elektromos berendezéseieredetiek.

külső leírás:

1. Telepítés
Az Ózdi Fúvóvégház épülete a századfordulós Ózd központját képező Törzsgyár keleti részébe települt, a kohótelepre. A gyárterület kerítéssel körülvett, zárt ipari terület, egyfajta zárvány a várostestben. A Fúvógépház környezete is tisztán ipari jellegű volt, és az mindmáig (bár a kohótelep ipari épületeit az utóbbi években elbontották mellőle). A kohótelep a lineárisan szervezett gyár szélsőeleme volt. A Fúvógépház ennek közepén állt, közel É-D-i tengellyel - délre tőle az egykori laboratórium (irodaház) és a kazánház, keletre a gáztisztító, nyugatra a szivattyúház, északra pedig műhelyek voltak. Az északi építményrészben volt a fúvógépek terme, déli része pedig máig a Feltrafóház.
Az épület környezete jelenleg igen elhanyagolt, a megközelítési útvonal minősége is rossz. A rendezési tervek között szerepel az egykori kohótelep telkének parcellásítása, melyek az Ipari Parkba betelepülő cégek csarnokait fogadják majd be.
Tömegalakítás
A Fúvógépház épülete két fő részből áll: a földszintes (eredetileg alápincézett) északi szárnyból, és a kétemeletes déli tömegből. A Fúvógépház az évek során többszöri bővítés után nyerte el ezt az alakját. Kezdetben (1907-ben) csak a földszintes rész középső traktusa épült meg. Ez egytömegű, nyeregtetős épület volt a tetőgerincnél végighúzódó felülvilágító-kiemeléssel. Az épület ezután - 1912 körül - az oromfalak mentén hosszirányba megbővült. Az új épületrészekkel továbbra is szimmetrikus maradt a Fúvógépház, de tömege mozgalmasabbá vált: az épületvégek rizalitként előreugratott, oromzatos nyeregtetővel lezárt építményrészek lettek. Az újabb technológiák és funkciók befogadására (feltehetőleg a két világháború közötti időszakban) tovább bővült az épület: megépült - a déli épületrizalit folytatásaként - a kétemeletes Feltrafóház. Az építmény nyeregtetejének gerince merőleges az eredeti épületre. Az épület utolsó jelentős bővítésére valószínűleg az '50-es években, a turbófóvók üzembe helyezésekor került sor. Ez a hosszanti épülettömeg északi irányú továbbépítéséből állt, ahol a homlokzati sík, az ereszvonal és a tetőhajlás az eredeti épületet követte.
Az épülettömeg markáns eleme a kiemelt gerinc-felülvilágító, mely az idők során szellőző-felépítményekkel gazdagodott.
Homlokzati kialakítás:
Az épületrészek tagozását és díszítését a homlokzatra kirajzolódó szerkezeti rend (a pillér-raszter és a födémek) adja. Általánosan jellemző: a látszó téglapillérek közé világos színű (kapart?)vakolat került, illetve a nyílások fölött szintén látszó téglaboltozás található. A két fő épülettömeg - bár többször, és más-más időszakban épültek át - többnyire egységes képet mutatnak.
A fúvógépek épület először egy 15 traktusból álló épület volt, hosszhomlokzatain A-A B-A-A-B-A-A-B-A-A-B-A-A ritmussal, (ahol A: ablakok, B: ajtók voltak), véghomlokzatai pedig 5 részre tagolódtak (az ereszig felfutó téglapillérekkel), ahol a középtengelyben állt a kapu és egy oromfali körablak.
Az 1912-es bővítés gazdagabb díszítésű lett az eredetinél, de ritmusában és jellegében igazodott a korábbiakhoz. A kétoldali bővítmény oromfalas lezárást képezett a hosszhomlokzaton. A markáns főpárkány itt is továbbfutott, a párkányba, illetve fölé bevilágító nyílásokat komponáltak. A hosszhomlokzat oromfalai megismétlődtek a véghomlokzatokon is, ami előnyösen megosztotta a korábban egybefüggő, nagyméretű falfelületet.
Az '50-es évekbeli továbbépítés továbbfolytatta a homlokzat szerkesztési rendjét, de már puritánabb formában (tagozatok elhagyásával) mind a hosszhomlokzaton, mind a bütüfalon.
A hosszhomlokzatnak érdekes ritmust adnak a tetőgerincre kerülő szellőző-felépítmények.
A Feltrafóház épületének jó arányú homlokzatai homogén nyílásosztással rendelkeznek (a földszinten a kapuk és az ablakok váltakozása jelenik csak meg). Az I. és II. emelet szintjeit két határozott párkány fogja közre, de a vaskos téglapillérek a földszinttől teljesen a zárópárkányig futnak. A földszinten nagy, kapuméretű nyílások vannak, amiket - felfelé "könnyebbedve" - az I. emeleten alacsonyabb ablaksor, a II. emeleten pedig iker-ablaksor vált fel. Az iker-ablaksor az épületrész északi oldalára is átfordul. Finom megoldás az oromfal téglapilléreinek "elágaztatása".

állapot leírása:

Az épület felújítást kíván. Az átalakított, felújított részletek leírását a II.3.a. pont tartalmazza bővebben.
A sürgősen felújításra szoruló területek:
- a pince (víztelenítés)
(Az épület pincéjében - mint a gyár, és a környék összes épületében a folyamatos szivattyúzás leállítása óta - felgyűlt a talajvíz, amit az odahordott bontási hulladékkal takartak el. A vizesedés most nem látható, de ezzel együtt valószínűleg nem szűnt meg.)
- esővíz-elvezetési rendszer (tető, csatornák)
- homlokzatok
- nyílászárók