Sebestorony

Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 45° 23,683'

Hosszúság (lon):

E 22° 20,897'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Vár, várkastély

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A falutól 1 km-re északkeletre található a 420 m magas Stîrminiţa-hegy tetején

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A Szörényi-havasokhoz tartozó Szárkő-Godján-hegység északnyugati részében, Karánsebestől keletre fekszik Sebesrom község. A falutól 1 km-re északkeletre található a 420 m magas Stîrminiţa-hegy, melynek ormán többemeletes toronyrom áll.
A tornyot a 19. században többnyire római eredetűnek tartották, és Ovidius-, vagy Óvid-tornyának nevezték, tovább erősítve azt a helybéliek által is terjesztett legendát, hogy a híres költő itt pihent meg, útban száműzetési helye felé. Mindezt alátámasztani látszott, hogy az északkeleti fal külső oldalán, a lőrésablak mellett, római korban kifaragott nagyméretű márványdarabok vannak beépítve, sőt, az egyiken régebben az „OVI” betűk voltak olvashatók. Bár nyilvánvaló, hogy ezek egy közeli római település kőanyagának felhasználásakor kerültek befalazásra, a „római torony" hipotézisét csak Pesty Frigyes cáfolta meg 1878-ban. Elsőként szól a tornyot (turris lapidea) megemlítő 1467-es oklevélről, és valószínűnek tartja, hogy az építmény megújítása Petrovics Péter (1485 k.-1557) tiszántúli főnemes személyéhez köthető.
Bár több történészi vélekedés továbbra is rómainak, esetleg dáknak (!) tartotta azt, a torony kétségbevonhatatlanul középkori építmény, amely feltehetően a 14. század első felében keletkezett, és a 16. század közepén talán még állt. Birtoklástörténetének részletes kutatása, a vitatott adatok tisztázása egyelőre várat magára.
A négyszög alaprajzú, 11,4 x 10,8 m oldalhosszúságú torony északnyugati és északkeleti falai napjainkban közel 12 m magasak, eredeti magasságuk kb. 13-13,5 m lehetett. Délnyugati és délkeleti oldalai csak részben maradtak meg, déli sarokrésze teljesen elpusztult. A sarkokat a falakkal egykorú, hatalmas támpillérek erősítik. Ezeknek a toronyfaltól mért hosszúsága az alapoknál 2,80-3,20 m, szélességük pedig 1,85 m. A fal építőanyaga – mészkő, homokkő, gránit és pala – bőségesen megtalálható a környék bányáiban. Kötőanyagnak apró kavicsokkal kevert mészhabarcsot használtak. A sarkok, valamint a külső homlokzatok építéséhez nagyobb és simább felületű köveket válogattak. A falak stabilitását vízszintesen és függőlegesen elhelyezett vaskapcsok alkalmazásával igyekeztek növelni. Ezek helye a délnyugati és délkeleti falak repedéseiben ma is észlelhető.
A többemeletes torony 3 m falvastagságú legalsó, földbe mélyített szintjében raktározás céljára szolgáló pincét alakítottak ki. Ez a helyiség valaha legalább 2 m magas lehetett, az omladék azonban részben feltöltötte, így mostani belmagassága kb. 1,2 m. A pinceszint fölé épült három emeletben a síkmennyezetű lakóhelyiségek kaptak helyet.
Felfelé haladva a torony oldalfalainak vastagsága szintenként 0,4 méterrel csökken, így a helyiségek alapterülete emeletről-emeletre 1,6 négyzetméterrel nő. E fokozatos elvékonyodás miatt a legfelső szinten a torony falainak vastagsága csupán 1,8 m. Kívül, a sarkokat erősítő támpillérek három egymás utáni visszaugrása is jól érzékelteti az egykori emeleteket.
A tornyon napjainkban csupán két nyílás található: Az egyiket az északkeleti falon, a második szint közepén láthatjuk, ahol egy keskeny, hosszúkás, lőrésformájú, befelé erőteljesen kiszélesedő oldalú ablak maradt fenn. A másik az északnyugati falon, a torony északi sarkához közelítő 2,2 m magas és 0,9 m széles nyílás, melynek felső része félkör alakú. Mivel mérete egy egyszerű ablaknál jóval nagyobb, és a 2. emeletet a 3. szinttől elválasztó magasságból indul, arra következtethetünk, hogy ez volt a torony bejárata. A bejárat eszerint a talajszinttől kb. 7,5 m magasan lehetett. Megközelítése egy mozgatható létra segítségével történt.
A torony felső záródása bizonytalan. Egy, a 19. század második felében készült rajzon, még látható a torony pártázatának maradványa, melyet feltehetően fából ácsolt sátortető fedett. A legfelső szint kis négyszögletes gerendafészkeiből arra következtethetünk, hogy kívül egy faszerkezetű, kiugró védőfolyosót hoztak létre.
A tornyot kb. 20-25 m távolságban egy közelítőleg kör alaprajzú árok veszi körül. Ennek külső részén az árokból kidobott földből emelt sánc is jól megfigyelhető. A legjobban az északnyugati és a keleti oldalon maradt meg, itt 1,5-2 méterrel magasodik az árok fölé. A várdomb északkeleti oldalát egy keskeny nyereg köti össze a mellette emelkedő heggyel. Feltehetően erről vezetett a bejárat egy ma már nyomtalanul elpusztult fahídon keresztül a torony lábához.

A leírás forrása: www.varak.hu

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2015-07-18 15:51:06