Sóőrlő épület

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 58,620'

Hosszúság (lon):

E 21° 16,718'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Ipari objektum

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A Gápľová utca D-i oldalán

Egyéb adat:

A település Eperjeshez tartozik. Az épület panoráma képe: http://panoramy.sme.sk/panorama/1401/presov-solivar/?pr=1411

Rövid leírás:

Sóvár Árpád-kori eredetű település. Területén már a középkor óta ismertek voltak sós források, melyek vizének elpárologtatásával (főzésével) sót termeltek. A só a modern korokig a mindennapi élet, pl. a hús tartósítás, legfontosabb hozzávalója volt, így termelése, birtoklása minden szempontból stratégiai kérdésnek számított. 1572-től kősót kezdtek bányászni itt, mélyműveléses módszerrel, számos aknát mélyítve. A 16-17. században a területet bérlő Sós család fejlesztette a sóbányászatot és feldolgozást, később Eperjes város vette át e tevékenységet. 1673-tól a kassai királyi kamara irányította a munkát, komoly fejlesztéseket is végrehajtva. Pl. a sófőző épületéhez csatornát építettek, ennek vizén szállították a fűtéshez használt fát. 1752-ben a víz elárasztotta a központnak számító Leopold-aknát, így a mélyművelés lehetetlenné vált. A termelés ekkortól egészen az 1960-as évekig a sós víz kiemelésével és ebből só lepárlásával folyt. Az ekkortól megszűnt termelés emlékeinek, az elszórtan elhelyezkedő ipari épületek (őrlők, raktárak, sófőzők, csatornák, a bányászok számára épített templomok) jelentős része máig fennmaradt. Az egyedülálló műemlékegyüttes bizonyos épületei a Szlovák Műszaki Múzeum kiállító helyeként látogathatóak. A legutóbbi kiállítás 2001-ben nyílt meg.

A sóőrlő, német nevén Gépel jellegzetes, nyolcszög alaprajzú és ennek megfelelő, tagolt, manzárd tetőzetű, földszintes épülete az egész sóbánya telep legfontosabb és legidősebb objektuma, az egykori Leopold-akna felszíni része. Itt, az épület közepén, függőlegesen elhelyezett, fa tengely lovak erejét felhasználó meghajtásával emelték és süllyesztették a bányászokat ill. a kősót szállító kast. Amikor a 155 m mély aknát a víz 1752-ben 70 m mélységig elöntötte, megváltozott a sótermelés technológiája. Az oldott sóban igen gazdag vizet 5-7 hektoliteres, bikabőr zsákban emelte a felszínre ugyanaz a gép és csatornán továbbította a tárolóba, ahonnan végül a sófőzőbe jutott. Ekkor építették át az épületet a ma is látható formájára. Az 5,6 m átmérőjű feltekercselő tárcsa egy 9 m-es, függőleges tengelyen forog.
Az épület ma a Szlovák Műszaki Múzeum kihelyezett kiállító épülete.

(Forrás: A Visegrádi Országok technikai műemlékei II. Szerk.: Holló Csaba et alii, Budapest, 2004.)

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2012-01-29 17:22:43