Szent Rókus kápolna

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 58,620'

Hosszúság (lon):

E 21° 16,645'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Kápolna

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 2

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A Zlatobanská és Gápľová utcák sarkán

Egyéb adat:

Tótsóvár ma közigazgatásilag Eperjeshez tartozik, a kerületközpont város DK-i városrésze.

Rövid leírás:

Sóvár Árpád-kori eredetű település. Területén már a középkor óta ismertek voltak sós források, melyek vizének elpárologtatásával (főzésével) sót termeltek. A só a modern korokig a mindennapi élet, pl. a hús tartósítás, legfontosabb hozzávalója volt, így termelése, birtoklása minden szempontból stratégiai kérdésnek számított. 1572-től kősót kezdtek bányászni itt, mélyműveléses módszerrel, számos aknát mélyítve. A 16-17. században a területet bérlő Sós család fejlesztette a sóbányászatot és feldolgozást, később Eperjes város vette át e tevékenységet. 1673-tól a kassai királyi kamara irányította a munkát, komoly fejlesztéseket is végrehajtva. Pl. a sófőző épületéhez csatornát építettek, ennek vizén szállították a fűtéshez használt fát. 1752-ben a víz elárasztotta a központnak számító Leopold-aknát, így a mélyművelés lehetetlenné vált. A termelés ekkortól egészen az 1960-as évekig a sós víz kiemelésével és ebből só lepárlásával folyt. Az ekkortól megszűnt termelés emlékeinek, az elszórtan elhelyezkedő ipari épületek (őrlők, raktárak, sófőzők, csatornák, a bányászok számára épített templomok) jelentős része máig fennmaradt. Az egyedülálló műemlékegyüttes bizonyos épületei a Szlovák Műszaki Múzeum kiállító helyeként látogathatóak. A legutóbbi kiállítás 2001-ben nyílt meg.
Az itt dolgozó bányász lakosság lelki ápolása céljából a bányavállalat az évszázadok során több egyházi építményt is emelt. Ezek közül legfontosabb a Keresztelő Szent János templom és a Szent Rókus kápolna voltak.
A középkorban a pestises betegeket gyógyító Szent Rókusról elnevezett, késő barokk-klasszicista stílusban emelt kápolna a sófőző telep K-i részén épült fel 1832-ben, egy évvel azután, hogy Magyarország ÉK-i részén tragikus kolerajárvány, ezt követően pedig felkelés zúgott át. Az egyszerű, egyterű kápolna bejáratát szemöldökgyámos, faragott kőkerettel alakították ki. Hajóját nagy méretű, félköríves ablak világítja meg. Nyeregtetejét fémlemezzel fedték. A bejárat fölött a tetőgerincen kis fa huszártorony emelkedik, melyet barokkos toronysisak fed. A tornyon lévő kereszt szárán, csakúgy, mint a bejárati ajtó szemöldökkövén, keresztbe tett kalapács és ék (=bányász jelvény) mutatja a kápolna használóinak foglalkozását.

Adatlapot készítette:

Csillagtancos

Adatfelvétel ideje:

2012-02-17 12:11:22