Megújulásunk támogatója:  

Unitárius templom


A képek forrása: www.varak.hu


Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 46° 30,741'
Hosszúság (lon):
E 24° 45,350'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Nyárádszentlászló
Egyéb adat:
Marosszék egyik legrégebbi települése az először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben említett (Nyárád)Szentlászló. A falu „Nyárád” előnévvel utólag megkülönböztetett nevét a település képét uraló középkori templom védőszentjéről Szent László királyról kapta. A magyarságnak (1192-től Szent) László király különös oltalmába vetett hitéről egykor és máig magyarlakta települések helynevei, templomaik patrocíniumai, s a ránk maradt művészeti alkotások tanúskodnak.
Rövid leírás:
A Nyárád-menti Szentlászló templomának legkorábbi része a nyolcszög öt oldalával záródó, kisméretű szentély, mely a barokk korban teljesen átalakított nagyméretű hajóhoz csatlakozik keleten. A templomhajó nyugati bejárata csúcsíves kőkeretes ajtó, melyhez egy fából készült, nyolc faoszlopon nyugvó, s a bevésett évszám szerint 1724-ben készült, cseréppel fedett portikuszon át jutunk. A szentélytől északra áll az egykori sekrestye, s ahhoz az északi oldalon zömök, gótikus torony illeszkedik. A szentélyből a sekrestye csúcsíves kő ajtókeretén át közelíthető meg a toronyalj. Fennmaradt egy ajtószárny, a templom egykori középkori berendezésének egyik jelentős darabja, melyet ma a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban őriznek. A toronyalj másik jelentős emléke a környéken birtokos Sügér János körirattal ellátott címeres, késő reneszánsz, nemrégen konzervált sírkőlapja. A bedeszkázott harangszinttel ellátott zsindelyes sisakú toronyban egy 1498-ban öntött, gótikus minuszkulás feliratú harang lakik. A cintermet övező ácsszerkezetű kerítés, a cseréppel fedett sugaras díszítésű kapujával feltételezhetően 18. századi építésű.
Az egyszerűen formált, s viszonylag kis tömegű, de mégis hangsúlyosan megjelenő templom egykor gazdagon festett berendezéssel bírt. A mára töredékesen fennmaradt belső a környék jelentős, festett faemlékeit őrzi. A falain oszlopszékre támaszkodó, kettőzött pilaszterekkel tagolt hajóbelső nyugati végén orgonakarzat áll, rajta a Sárosi Klára megrendelésére Szabó János orgonaépítő mester által 1841-ben készített oszlopos-timpanonos architektúrájú orgonával. A hajó és a szentély találkozásánál áll a falazott mellvédű szószék, felette az 1784-ben készített díszes, festett koronával, s előttük az ugyancsak 1784-ből való úrasztala, mindkettő M. Sárdi Simén Judit kisasszony nemes lelkű adománya. A faberendezés fontos darabjai még a 18. század végi padok, mellvédjeiken az egykori festések nyomaival. A templomhajó déli felén található egy festett mellvédű pad. Előlapja három mezőre osztott, a középsőn egy címer látható, a két szélső virágdíszes. A nyugati bejárat egyszerű ácsszerkezetű, eredeti vasalatát őrző ajtószárnya korára a rárótt felirat utal: IOHANNES / SZOMBATFFAL / Vi A D 1688. A rovarkársodott és sérült szószékkorona és az úrasztala eredeti festésének 80%-a megmaradt. Mára mindkettőt restaurálták.
Adatlapot készítette:
sebijo
Adatfelvétel ideje:
2011-05-20 12:11:58
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.