Megújulásunk támogatója:  

Unitárius templom


Forrás: www.marosszek.ro
Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 46° 35,030'
Hosszúság (lon):
E 24° 47,932'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
MS-II-m-A-15726
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 3
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Nyárádszentmárton, 58 szám
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Az 1332-ben Sancto Martino, 1453-ban pedig Zenthmarthon néven jelentkező helység templomának építési idejét a 13. századra teszik. Egyenes záródású régi szentélyéből csak félköríves keretezésű, befalazott sekrestyeajtaja, a csúcsíves diadalív és a vakalakítású papiszék maradt meg. Déli és nyugati kapuja is csúcsíves.
A hajó nyugati karzatán található felirat szerint Ali basa hadai 1661-ben úgy leégetik a templomot, hogy csak falai maradnak meg. A hagyomány úgy tudja, hogy az ide menekültek is mind bennégnek. A templom helyreállításában ezután annak a Tóth Istvánnak van jelentős szerepe, akinek nevét az egyik 1675-ből származó padon találjuk. Az északi falba Toroczkai József feleségének, Orbok Katának 1798-as sírköve van beépítve. A templom alatti kriptában Tóth és Toroczkai-ősök pihennek.

1629-ig fa harangláb állott a templom mellett. A most látható tornyot 1698-ban segesvári kőművesek kezdik építeni „de revoluciok kezdődvén azonban az országban ”(II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc) félbemaradnak a munkálatok. A zömök kőtorony építését, melybe belefoglalják a régi homlokzatról származó dupla köríves vakablakot és a faragott körablakot is, 1702-ben júniusában folytatják és hat hét alatt be is fejezik. A négy fiatorony csak 1720-ra készül el.
Kazettás mennyezete és karzata 1667-ben készült. Az évszámot a nyugati karzat bokrétás edényt ábrázoló festményén és a mesterkazettán is megtaláljuk. A mennyezet 63 táblájával (hosszában 9, széltében 7) a közepes méretűek közé sorolható. Kelemen Lajos így írja le őket Művészettörténeti tanulmányai I. kötetében : „..főleg piros, ritkábban kékes virágok és csokrok, más lapokon levéldíszítmények...reneszánsz babérkoszorúba foglalt levélmotívumok töltik be, s végül hat táblán az állatvilágból vett ábrázolások is helyet nyertek”. A középen található két feliratos kazetta egyikén ez olvasható : Illius in Laudem reparantur tecta perennem/Qui Deus est solus Primaque Causa Boni . Fölötte a dátum: A:D:16 I 67 . és a mennyezetfestők, Kozma Mihály, Havadi András asztalosok valamint Sipos János Dékány nevét látjuk.
A templomot pihenőpadokkal ellátott fakerítés övezi , a bejárati lépcső mellett még ma is látható a „szégyenkő”, amelyen a falu törvényei ellen vétkezőket állították pellengérre. A templomkertbe áthelyezett régi cserefakapun az 1673-as évszám olvasható.

Források:
Léstyán Ferenc, Megszentelt kövek, Gyulafehérvár, 2000.
Kelemen Lajos, Művészettörténeti tanulmányok. I., Bukarest, 1977.
Adatlapot készítette:
schlosser
Adatfelvétel ideje:
2013-03-30 23:04:34
 
 

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.