Nyoma veszett a franciák kőbe zárt kardjának

Valószínűleg június 22-én tűnt el a dél-franciaországi Rocamadour városából a Roland lovag kardjaként ismert kard, amely egy kápolna felett, a sziklafalba ágyazva dacolt a múló idővel. A hagyomány szerint ez Nagy Károly frank uralkodó lovagjának, Rolandnak a kardja, a Durandal, amely úgy került ide, hogy az utolsó, végzetes csatáját vívó bajnok nem akarta, hogy az ellenségei kezébe kerüljön, ezért elhajította. A szaracénokkal (valójában a baszkokkal) vívott roncevaux-i csata egyébkét valós, 778-ban került rá sor a Pireneusokban. Roncevaux és Rocamadour között a távolság egyébként csaknem pontosan háromszáz kilométer, vagyis Roland még haldoklása közepette is meglehetősen jó erőben lehetett. A Durandal így éppen egy olyan helyen ért földet, amely híres zarándokhely volt Szent Amadournak, Szent Péter és Szent Pál kortársának köszönhetően. És egészen a közelmúltig ott volt magasan a sziklában a kápolna felett és egy jókora lánc is tartozott hozzá, ami végülis nem adott elég védelmet a tolvajok ellen.

A rocamadour-iak a híradások szerint vigasztalhatatlanok a veszteség miatt, a kard után nyomoznak, de némi reményt jelenthet a számukra, hogy Európa másik kőbe zárt kardját, ami Toszkánában található, már kétszer is ellopták, de mindkétszer megkerült.

Ez Szent Galgano kardja, aki egy bűnös lovag volt a 12. század második felében és a kardot maga szúrta a sziklába. Ezután csodákat idézett elő, majd halála után gyorsan szentté avatták, a kőbe szúrt kardja fölé pedig egy kápolnát emeltek. Eddig a mese. A valóság az, hogy mint a paviai egyetem kutatója, Luigi Garlaschelli által vezetett vizsgálat bizonyította, a kápolna korábbi a 12. századnál, a jelek pedig egy tudatosan „gyártott” ereklyére utalnak. Ez a kard egyébként még a huszadik század első harmadában is kihúzható volt a sziklából, ekkor azonban ólommal kiöntötték a rést, hogy rögzítsék. A hatvanas években ellopta egy tolvaj, aki éppen a rögzítés módja miatt eltörte a pengét. A kard megkerült, visszahelyezték a csonkot, cementtel ágyazták be a résbe,1991-ben azonban ismét letörte egy vandál, szerencsére ekkor is megtalálták.

Szent Galgano kardjának az a kulturtörténeti érdekessége, hogy kapcsolatba hozzák Arthur király kardjával, a királyválasztó karddal, vagy az Excaliburral. Azért vagy, mert a szerteágazó mondakörben a két kard valószínűleg nem ugyanaz. Mindenesetre a kőbe zárt kard motívuma 1200–1210 táján bukkant fel Robert de Boron Merlin című művében, vagyis korántsem lehetetlen, hogy a francia poéta hallott Szent Galgano akkor már húsz-harminc éve zarándokok sokaságát vonzó kardjáról, esetleg látta is, talán maga is kivonta a kőből. Innen már csak egy kis lépés volt a fantázia ösvényén, hogy megszülessen az a kard, amelyet a sziklából csak a kiválasztott, vagyis Arthur tud kihúzni. Meg persze a tolvajok, mint a fenti esetek bizonyítják.

Ez a két „képzelt kard” és fordulatos történetük is szerepel Kovács Olivér: A kard regénye című tudományos ismeretterjesztő könyvében, amely alig egy héttel a rocamadour-i kard eltűnése előtt jelent meg. A képzeltek mellett olvashatunk a valódi kardokról is, hiszen a gazdagon illusztrált kötet végigvezet ennek a harceszköznek a több mint ötezer éves történetén. A Martin Opitz Kiadónál vásárolható meg, illetve július 12-én egy kardkiállítás nyílik A kard öt évezrede címmel a Nemzetközi Palotajátékokkor Visegrádon a királyi palotában, ahol szintén kapható lesz a hétvégén.

A kard regénye megrendelési lehetőséggel a Martin Opitz Kiadó honlapján