
Miért éppen Graz?
A középkori magyar királyság ugyan néha egész messzire nyújtotta csápjait – gondoljunk csak I. Nagy Lajos itáliai büntetőhadjáratára – Stájerországhoz legtöbb köze a magyar koronának a 13. században volt, sokkal kevésbé dicsőséges körülmények között. Ez a történet egy vesztes, rövid távú hatásait tekintve győztes, hosszú távon pedig ismét csak vesztes csatával kezdődött 1246. június 15-én a Lajta partján, amikor IV. Béla magyar király és fia, István herceg - a későbbi V. István - csapatai összecsaptak Civakodó Frigyes osztrák és stájer herceg katonáival. Bár a magyarok elvesztették a csatát, az igazi vesztes mégis Frigyes és dinasztiája volt, hiszen a herceg kilehelte lelkét a csatatéren és vele kihalt az Ausztria történelmét évszázadok óta formáló Babenberg-család.
Négy éven át Hermann badeni őrgróf igazgatta a tartományokat, azonban 1250-ben ő is meghalt. Ekkor vette kezdetét a cseh és magyar versenyfutás Ausztriáért, aminek ideiglenesen egy 1253-ban kötött béke vetett véget: ekkor a Semmering-hágótól délre fekvő területek a magyar királyság fennhatósága alá kerültek. A diadal azonban kérészéletűnek bizonyult, hiszen bár Gutkeled István szlavón bán után maga István herceg kormányozta a területet, a lakosság 1258-ban fellázadt a magyar uralom ellen és cseh-morva kormányzat alá eső területhez csatlakoztak.
IV. Béla persze nem nyugodott bele a kudarcba, ám 1260-ban, amikor lejárt a békeszerződés, az első morvamezei csatában alulmaradt, így a későbbiekben magyar királyok legfeljebb vendégként érkezhettek Stájerországba, amikor például a népszerű mariazelli kegyhelyhez zarándokoltak.
Graz éppen ebben a korszakban emelkedett fel, hiszen 1233-ban városfallal védték már a települést, 1245-ben pedig címert kapott, amely a legtöbb elemében megegyezett a 12. század végén alapított stájer hercegségével. S mivel az Ausztriáért folyó csatározás végső győztesei a Habsburgok lettek, hamarosan ez a város is az uralmuk alá került, sőt egyik székhelyükké vált: 1379-től 1619-ig éltek itt (miközben persze Bécs mind komolyabb szerepet kapott).
Hagyományőrzőknek kötelező
A történelemlecke után kezdjük meg a virtuális utazásunkat a városban, amelynek első – sőt talán legfontosabb – állomása a Landhaus összetett építéstörténetű tömbje a történelmi belváros Mura felőli oldalán. A tartományi székház déli szárnya az 1642 és 1644 között épült Landeszeughaus, egy teljességében és érintetlenségében fennmaradt városi fegyvertár, amely a 16. századtól tartalmaz hatalmas mennyiségben tárgyakat. A látható gyűjtemény 32 ezer darabból áll, négy szinten lehet megnézni a vágó és szúrófegyverek, páncélok, sisakok, tűzfegyverek roppant sokaságát. A székház reneszánsz loggiás udvara szintén megdöbbentő, különösen, hogy ennek az építészeti stílusnak a korával (is) milyen mostohán bánt a magyart történelem. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy vajon ennek az érintetlenségnek inkább az az oka, hogy idáig már nem ért el az oszmán birodalom, vagy a stájerek jobban megbecsülték, amilyük volt (esetleg mindkettő).
Székesegyház, mauzóleum, csigalépcső
Ha innen a Herrengasséról elindulunk a város másik nagyon ismert látnivalójához, a várhegyen álló Óratoronyhoz (ami tulajdonképpen a vár egyetlen épségben megmaradt eleme a Harangtornyon kívül), kis szerencsével belebotlunk az 1438 és 1464 között épült dómba, amely eredetileg udvari templomnak emeltek, székesegyházi rangot csak a 18. században kapott, s belső berendezését jórészt barokkizálták. Déli oldalán a Giovanni Pietro de Pomis tervezte mauzóleum áll, ami II. Ferdinánd császár és a többi között magyar király sírhelye. Bár az uralkodó Bécsben hunyt el, a mauzóleumát már huszonhárom évvel korábban elkezdték Grazban építeni, így ő az utolsó Habsburg, aki nem a bécsi kapucinusok kriptájában lelt örök nyugalmat. A dóm és mauzóleum együtteséhez a Szent Katalin-templom is csatlakozik.
Közvetlen közelükben a többször átépített Burg, ma a stájer tartományi kormányzat székhelye található. Az 1438-tól épült egykori palota egyik nemzetközi hírű látványossága a 15. század legvégén készült kettős csigalépcső.
Emberi léptékek
A második világháborúban Grazot érte Ausztriában a legtöbb bombatámadás, összesen ötvenhatszor repültek fölé az amerikaiak. A ledobott 29 ezer bomba csaknem nyolcezer épületet semmisített meg, ami szerencsére a történelmi óvárosban alig érzékelhető. 1999-ben éppen ennek érintetlensége miatt kapta meg a Világörökségi címet. Bár Ausztria második legnagyobb városa, az óváros a turizmus adta lehetőségek korlátaival továbbra is szinte intim, élvezhető. Persze különösen az adventi vásár idején szinte csordultig telik emberekkel, ám a szerencsés történelmi városszövet miatt a tömeget szét tudják szórni a különböző terekre, így kevésbé nyomasztó, hogy a szűk utcákon szinte egymásba érnek. De az is érezhető, hogy turistaforgalom szempontjából a lehetőségei határához ért, dacára annak, hogy a belvárosban (szinte) tilos az autóforgalom, az emberek vagy villamosoznak, vagy gyalogolnak, ami a kis távolságok miatt nem megerőltető.
Graz gazdag történelmi – és modern – épületállománya sokféle, akár tematikus sétát, városnézést is lehetővé tesz, tucatszám botlunk érdekes, vagy fontos házba. Hamarosan a Határeset adatbázisába is bekerül közülük néhány.
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
Képgaléria a cikkhez

Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek





