Megújulásunk támogatója:  

Miért éppen Zára?

Bár mostanság senkit sem biztatnánk dalmáciai utazásra – se –, lesz nyár járvány nélkül is, és érdemes felidézni, hogy Horvátország tengerparti városai, köztük Zára, vagyis a középkori dalmát királyság milyen szerepet játszott a magyar történelemben.
Bár mostanság senkit sem biztatnánk dalmáciai utazásra – se –, lesz nyár járvány nélkül is, és érdemes felidézni, hogy Horvátország tengerparti városai, köztük Zára, vagyis a középkori dalmát királyság milyen szerepet játszott a magyar történelemben.

Bár Horvátország, s vele Dalmácia meghódítójának I. Szent Lászlót tartja a középkori krónikás hagyomány nyomán a népi emlékezet, a szent király nem ért el komolyabb sikert, sőt külpolitikai szempontból kifejezetten kockázatosnak bizonyult a fellépése. A trónigényét arra alapozta, hogy testvére, Ilona Dmitar Zvonimir horvát király felesége volt, így az uralkodó 1089-ben bekövetkezett halála után, mivel nem volt élő fiú örökös, igyekezett megszerezni a horvát-, illetve dalmát királyi trónt. Ezzel azonban a térségben befolyással bíró nagyhatalmakkal is konfliktusba keveredett. Horvátország szárazföldi része Róma, Dalmácia pedig Bizánc érdekszférájához tartozott. Bár Bizánc korábban már átengedte a közvetlen uralmat a dalmát városok felett a horvát királynak, olyannyira nem nézte jó szemmel a magyar ambíciókat, hogy válaszul a magyar királyság déli határára rászabadította a portyázó kunokat. László ellencsapásként betört a Balkánra, elfoglalta Sirmiumot és Belgrádot is, azonban az átütő katonai siker elmaradt.

Nem csak a bizánci császár, de a római pápa – aki a horvát király támogatója volt, hogy a térségben a bizánci befolyást csökkentse – sem örült László horvátországi-, dalmáciai terveinek. Mivel nem sikerült diplomáciai úton megbékíteni, László átpártolt a pápa ellenlábasához, IV. Henrik német-római császárhoz, aki geopolitikai okokból közömbös volt a horvátországi és dalmáciai viszonyokkal szemben.

A hódító Kálmán király

Horvátország-Dalmácia meghódítása azonban nem bizonyult egyszerűnek. Zvonimir halála után II. Istvánt, a Trpimir-ház tagját választották horvát királlyá, ő azonban 1090-91 fordulóján elhunyt. László ekkor kapcsolódott be aktívan, azzal, hogy az unokaöccsét, Álmos herceget állította a horvát királyság általa ellenőrzött, vagyis gyéren lakott és hegyvidéki része élére, azonban Álmost hamarosan elűzték a horvát főurak és 1093-ban Petar Svačićot koronázták királlyá. Hiába lépett fel ellene fegyveresen László, Szlavóniát ugyan sikerült meghódítania, azonban a horvátok a Gvozd-hegység táján megállították a magyar csapatokat. I. László abban a tudatban halt meg 1095-ben, hogy a zágrábi püspökség megalapításán túl tartós sikert nem tudott elérni, az Adriának és a virágzó dalmát városoknak még csak a környékére sem jutott el.

Utóda, Kálmán király (Álmos herceg bátyja) lett végül az, aki térdre kényszerítette Horvátországot. 1097-ben szintén a Gvozd-hegységnél vívott ütközetben legyőzte Péter királyt, aki maga is elesett a csatában. Kálmán ezután Spalatóig nyomult előre, s ostrom alá vette a gazdag kereskedővárost. A spalatóiak hamarosan megadták magukat, mire kapitulált a többi dalmáciai város is. Kálmánt 1102-ben a Zárához közeli Tengerfehérvárott horvát királlyá koronázták, ezt követően pedig Horvátország nagy része nyolcszáz évig, egészen 1918-ig a magyar korona része maradt. Kálmán a dalmát királyi címet három évvel később, 1105-ben vette fel.

A tengerpart ékkövei

Dalmácia a magyar hódítás idején különállását ugyan megőrizve, de a horvát királyság része volt, hiszen IV. Romanosz bizánci császár már 1069-ben átengedte a dalmát városok fölötti közvetlen uralmat (ezzel létrehozva középkori dalmát királyi címet) IV. Kresimir Péter horvát királynak, vagyis Dalmácia is perszonálunió keretében kapcsolódott a magyar királysághoz. Etnikailag és kulturális tekintetben a latin tengerpart látványosan elkülönült az ország szárazföldi területeitől. A kereskedővárosok (köztük a három legnagyobb, Zára, Trau és Spalato) antik gyökerűek voltak, s már a római birodalom idején is komoly szerepet játszottak a mediterránumban. A római birodalom bukása után a hanyatlásuk csak átmenetinek bizonyult, így zsíros falatnak számítottak a térség hatalmai számára. Lokálisan nem volt ellenfelük még a horvát fejedelemség, majd királyság sem, amelynek első 9-10. századi „fővárosa” Nóna (Nin) Zára közelében, a tengerpart lagúnájának védelmében feküdt, ám később a királyi székhelyet áthelyezték a hegyek közé, Kninbe.

A dalmát városok hamar felismerték, hogy a messzi magyar uralkodó fennhatósága kifejezetten kedvez az önállóságuknak. Ugyanakkor a védelmére szükségük volt, hiszen Bizánc gyöngülésével mindinkább felemelkedett az Adria térségében Velence, amely folyamatosan igyekezett Dalmáciát az ellenőrzése alá vonni. Hogy mennyire fenyegető volt a jelenlétük, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Kálmán király koronázásának a helyszínét, Tengerfehérvárt már 1115-ben, majd 1125-ben is elfoglalta a kalmárköztársaság, s az utóbbi esetben részben le is rombolták.

Királycsinálók

Dalmáciát és vele együtt Horvátországot a gazdagsága mind fontosabb pozícióba emelte a magyar királyság belpolitikájában is. Már a 13. század elején kiderült, hogy nem feltétlenül jó ötlet ezeket az országrészeket a trónörökös herceg uralma alá adni, hiszen az innen származó jövedelmek segítségével eredményesen lehetett lázadni az uralkodó ellen. II. András 1226-ban fiát, Béla herceget (a későbbi IV. Bélát) Horvátország, Szlavónia és Dalmácia éléről Erdélybe helyezte át, hogy anyagi forrásait – amelyeket jórészt az apja elleni fellépésre használt fel – megnyirbálja kissé.

Dalmácia és a Délvidék nagy korszaka az Árpádok férfiági kihalását követően jött el. Az erőteljes velencei nyomás ellen olyan uralkodót szerettek volna, aki tisztában van a fenyegetettségükkel. Erre pedig a nápolyi Anjouk kiválóan alkalmasak voltak, hiszen a kalmárköztársaság természetes ellenfeleinek számítottak. I. Anjou Károly első támogatója a pápával együtt tehát a Délvidék volt. Károly a későbbiekben egy, a nápolyi-, a magyar- és a lengyel királyságot átfogó szövetség létrehozásán kezdett munkálkodni, amely igazán a fia, I. Nagy Lajos korára érett be. Ez a részben megvalósult hatalmi tengely (hiszen Lajos egy időben lengyel király is volt) beszorította volna Velencét, amellyel Lajos több ízben is összecsapott. Bár a konfliktusokból rendre a magyar uralkodó került ki győztesen, a kalmárköztársaság rendre talpra állt.

A nápolyi- és a magyar királyság perszonáluniója később mégis létrejött – még ha csak hetekre is. I. Lajos halála után királyként megkoronázott lánya, a kiskorú Mária lett a királynő, de valójában nem ő, hanem a király özvegye, Erzsébet királyné kormányzott. Rövid idő alatt összekuszálták Lajos politikai örökségét, az ország a polgárháború szélére sodródott. Ekkor a délvidékiek behívták a Lajos udvarában nevelkedett Károlyt, Nápoly királyát a magyar trónra, ám alig egy hónap után merényletet követtek el ellene. A magyar királyság trónjára végül Luxemburgi Zsigmond került Mária férjeként, aki a későbbiekben a német-, cseh-, magyar szövetségi tengely megvalósítását tűzte ki célul. Egyszer még trónkövetelőként előkerült Nápolyi László, II. Károly fia, aki reálpolitikusként jól mérte fel, hogy nincs esélye Zsigmonddal szemben, így – bár Zárában magyar királlyá koronázták, a katonai vereség után – végül 1411-ben eladta dalmáciai birtokait Velencének. Zsigmond is ráébredt, hogy nem tudja végérvényesen sarokba szorítani Velencét, feleslegesen öl energiát a küzdelembe, így 1435-ben a nagyszombati egyezményben lemondott Dalmáciáról a kalmárköztársaság javára.

Az Adria keleti partvidékén így háromszázharminchárom év után véget ért a magyar uralom.

Zára utcáin

A magyar királyság már csaknem hatszáz éve kivonult a térségből, így a magyar kapcsolatok java már csak történelmi adatként él, azonban találunk még épített emlékeket is. Spalatóban (Split) a Szent Doimus székesegyház nyugati kapuja fölött egy kis kőláda feltehetően IV. Béla két lányának a földi maradványait őrzi, akik a tatárok elől menekülve a közeli Klissza várában haltak meg. A városban áll egy ház is, amelyet a helyi emlékezet a magyar király szálláshelyeként tart nyilván, ám jelenlegi tömegében aligha 13. századi az épület.

Az északabbra fekvő Zára már a magyar uralom több korszakát idézi fel. Időben a legkorábbi a fórum mellett álló Mária-templom, a Szűz Mária kolostor temploma. Harangtornyának építéséhez Kálmán király is hozzájárult, amelyet felirat őriz napjainkban is. A fórumtól északra a Szent Ferenc kolostort találjuk, ahol 1358-ban I. Lajos és a velencei dózse követei aláírták a békeszerződést, amelynek értelmében kalmárköztársaság lemondott dalmáciai igényeiről. Nem utoljára tette ezt, hiszen Lajos király 1382-ben bekövetkezett haláláig még kétszer kénytelen volt összecsapni a gátlástalan és agresszív kereskedőállammal. Végül a történelmi belváros keleti részén találjuk a Szent Krševan-templomot, amelyben I. Lajos özvegyét, Erzsébet királynét eltemették, miután 1387 januárjában megfojtották Novigrad várában, ahol a lányával, Mária királynővel együtt őrizték. Ez a vár alig több mint félórányi autóútra van Zárától, így érdemes felkeresni, még ha a romos falak közt erősen a fantáziájára is van utalva az utazó.

 

Horvátország magyar vonatkozású épített emlékei a Határeset adatbázisában

Fotó, szöveg: Kovács Olivér

2020.08.16

Képgaléria a cikkhez

10

Kapcsolódó határon túli objektum a Határeset adatbázisából



Fontosabb kulcsszavak

Aba Sámuel (1) adókedvezmény (1) Al-Duna (1) államalapítás (2) állapotjelentés (3) alsóvár (2) Andrássy-család (1) apátsági templom (6) Aquincum (1) Aquincumi Múzeum (7) aradi vértanúk (1) Aranymonostor (2) Archaeolingua Alapítvány (1) Árpád-kor (1) ásatás (8) Ausztria (1) avarok (3) Bálint Marianna (1) barokk (1) Bebek (1) Beszédes József (1) BME (1) Bocskai (1) bontás (2) Bortemplom (1) bővítés (1) Brigetio (1) BTM (4) budai vár (4) Budapesti Régészet (2) Budapesti Történeti Múzeum (12) búvárrégészet (1) Buzás Gergely (8) ciszterci (2) ciszterna (1) civilek (1) Csepel (1) Csillag erőd (1) Csontváry (1) Czoma László (1) Dalmácia (4) Dobó István (1) dokumentáció (1) dombóvári vár (1) egri vár (1) együttműködés (1) életveszély (2) elhunyt (1) előkészítés (1) első világháború (2) emlékmű (2) emléktábla (1) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék (1) Erdély (1) Erdélyi bástya (2) erdélyi fejedelemség (1) Erzsébetváros (1) Europa Nostra (3) Év Kiállítása (2) Év Múzeuma (1) falkép (6) falkutatás (2) famaradvány (1) Fejérdy Tamás (1) fellegvár (1) feltárás (34) feltárás (1) felújítás (24) felújítás (1) Fenékpuszta (1) ferences templom (1) ferencesek (1) Festetics (1) Floralia (1) földrengés (1) földvár (2) Ford (1) Forster Központ (2) freskók (4) FUGA (1) füleki vár (3) Galamb József (1) gepidák (1) Gödöllői Királyi Kastély (1) gótika (1) Gótikus út (2) gőzmozdony (1) hadi régészet (1) hagyományőrzés (1) Hajdúsági Múzeum (1) halomsír (1) halomsír (1) Határeset (17) határon túl (15) határon túl (1) Helikon (1) helyreállítás (8) helytartói palota (1) Herman Ottó Múzeum (1) honfoglalók (2) Horvátország (3) Hunyadi János (1) I. Géza (1) ICOMOS (7) II. András (1) II. Rákóczi Ferenc (1) indóház (1) ipari örökség (1) ispánság (1) Istvántelki Főműhely (1) Janotti Judit (1) járvány (1) Kálmán Peregrin (1) kályha (1) kályhacsempe (1) kaputorony (1) Karoling (1) kastély (4) kastélypark (3) katolikus templom (1) kegyhely (1) kelta (1) kiállítás (10) kincs (1) kincslelet (1) királyi palota (2) királysír (9) királytemetkezés (11) Kiscell (1) Kisnemesi Otthonok Országos Találkozója (1) Klissza (1) kocsis temetkezés (1) KÖH (2) kolostor (4) Komor Marcell (1) KÖN (1) Konok Tamás (1) könyvbemutató (1) korona (2) Kovács Olivér (1) középkor (2) Közkincs-kereső (2) Közlekedési Múzeum (1) Kulturális Örökség Napjai (2) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (2) kúria (1) kút (1) kutatás (6) kútház (1) Láng Orsolya (1) Lassányi Gábor (1) látogatóközpont (1) Lechner Tudásközpont (1) Liget Projekt (1) Lóvasút (1) Luxemburgi Zsigmond (1) Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (3) Magyar Károly (1) Magyar Nemzeti Múzeum (2) Magyar Régész Szövetség (1) Máré-vár (1) Mátyás Király Múzeum (6) Mercedes-gyár (1) Mezős Tamás (2) Mithrász (2) mohácsi csata (2) Mór püspök (1) mozaik (1) műemlék (12) műemlékem.hu (1) műemléki világnap (3) műemlékvédelem (13) Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam (1) muhi csata (1) műtárgy (1) műtárgy (1) múzeum (7) múzeumbarátok (1) Múzeumok Éjszakája (3) Múzeumok Majálisa (1) Múzeumok Majálisa (1) Nagy Gergely (2) nagyberuházás (1) Nagyváradi vár (1) Nándorfehérvári diadal (1) Nemzeti Hauszmann Program (1) Nemzeti Kulturális Alap (3) népi építészet (6) Népi Építészeti Program (3) népi műemlék (9) népvándorlás (1) nógrádi vár (1) Novigrad (1) ókeresztény (1) Olimpia Hotel (1) Olof Palme-ház (1) oltár (1) omlás (1) Örökségvédelem Kollégiuma (2) Orseolo Péter (1) őskor (3) őslény (1) ostrom (3) palánk (1) paleontológia (1) pálos (1) Palotajátékok (1) pályázat (4) Pétermonostora (1) pincerendszer (1) posta (2) premontrei (4) Pulszky Társaság (1) Rákóczi (1) református templom (3) régészet (16) Régészet Napja (1) Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság (1) rekonstrukció (7) reneszánsz (1) RepTár (1) reptér (1) restaurálás (6) Rezi Kató Gábor (1) római kor (4) Rómer Flóris Terv (2) romkert (1) Sághi Attila (3) Salamon-torony (3) sánc (1) Sándy Gyula (1) Savaria (1) sírbolt (1) sírépítmény (2) sólyi templom (1) szarkofág (2) szarmaták (2) szecesszió (2) székesegyház (1) Szent László (1) Szent Margit (1) Szent Mihály plébániatemplom (1) szentély (1) Szépművészeti Múzeum (1) Szerbia (1) szkíták (2) szobor (1) tájház (1) tájrégészet (1) tanösvény (2) tatárjárás (1) Teleki László Alapítvány (9) település (2) temetkezés (3) temető (4) templom (3) templom (4) terepbejárás (1) teszkulcs (3) teszt, valami (1) Tomka Gábor (1) török fürdő (1) török kor (3) Tóth Zsolt (1) váci vár (1) vajdaság (1) vár (7) Varga Mariann (1) Várkapitányság (2) Várkert bazár (1) Várkert kioszk (1) várkutatás (2) vármúzeum (1) városfal (1) Városliget (1) vaskor (2) vasút (1) veszély (1) Világörökség (3) víz alatti régészet (2) vonat (1) Wilhelm Gábor (2) Ybl Miklós (1) Zelemér (1) Zrínyi (1) Zrínyiújvár (1)


Kapcsolódó cikkek

Bár viszonylag szerények a közvetlen magyar vonatkozásai a stájer nagyvárosnak, mégis érdemes „magyar szemmel” fürkészni látnivalóit, utcáit, különösen a Karácsony közeledtével.
Egy dalmáciai vár, az ugyancsak gyakori nevű Novigrad őrzi a középkori magyar történelem egyik shakespeare-i ívű és drámaiságú eseménysorának az emlékét. Bár Zárától alig fél órás autóútra van, kevesen szánnak rá időt nyaralásuk során.
Tizennyolc éve várja a Szent Margitról megemlékező kőtábla, hogy felkerülhessen a 13. századi Árpád-házi királylány valószínűsített szülőhelye, a dalmáciai Klissza várának falára. Tavaly ugyan felszentelték, de az elutasító várfenntartók eltökéltségét az ima sem enyhítette.
Az egykori Szepes vármegye sok szempontból az ország egyik legfejlettebb térsége volt – épített öröksége is kimagasló.
Az első világháború egyik kevésszer emlegetett, ám annál jelentősebb vesztesége a magyar tengeri kijárat, Fiume elvesztése volt.
Ha nem virtuális rekonstrukciók formájában vagyunk kíváncsiak a középkorra (és persze másra is), kultúrsokkra a félsziget tökéletes.
Tíz érv egy bécsi utazás mellett – az osztrák főváros tíz kihagyhatatlan, s magyarokhoz is kötődő látványosága a Határeset adatbázisából.
Tíz érv egy kolozsvári utazás mellett – és Erdély fővárosának tíz kihagyhatatlan látványosága a Határeset adatbázisából. 
Tíz érv egy pozsonyi kirándulás mellett – és tíz kihagyhatatlan látványosság a Határeset adatbázisából.