Ország:

Románia

Szélesség (lat):

N 47° 3,082'

Hosszúság (lon):

E 21° 56,595'

Védettség van?

nem tudom

Védettség száma:

Típus:

Régészeti emlék

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Nagyváradi vár, belső udvar

Egyéb adat:

Az egykori székesegyház maradványai a belső vár udvarának délkeleti részén, részben a palotaszárny alatt vannak. A felszínen nem láthatóak!

Rövid leírás:

A váradi monostort és püspökséget I. (Szent) László alapította 1092-ben. A temetkezési helyéül szánt templom azonban az 1095 nyarán bekövetkezett halálakor még nem volt készen. A román stílusban épült templom használatba vételére és felszentelésére valószínűleg az 1110-es években került sor, amikor a király földi maradványait átszállították ide ideiglenes temetkezési helyéről, Somogyvárról. László 1192-es szentté avatásakor felnyitották a király sírját, koponyáját a sír fölött ereklyetartóban helyezték el. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt székesegyház László miatt már ezt megelőzően is jelentős zarándokhely volt, s ez a középkor folyamán töretlen kultusza miatt csak fokozódott.
1241-ben a tatárok feldúlták a várost és a székesegyházat is (az ország mongol pusztításáról egy nagyváradi főesperes, a szemtanú Rogerius Siralmas éneke a legismertebb írott forrás). A templomot ezek után nyilván újjáépítették (a fejereklyét tartalmazó herma valószínűleg nem sérült meg), komolyabb, gótikus átépítésére azonban csak 1342-1372 között került sor. Ennek eredménye egy háromhajós gótikus székesegyház volt, kápolnakoszorús szentéllyel, püspöki és kanonoki sekrestyével, nyugati és keleti toronypárral. Az épület elé még a 14. század utolsó éveiben aranyozott Szent László szobrot készíttetett Luxemburgi Zsigmond magyar király és német császár, aki maga is a székesegyházat választotta temetkezési helyéül.
1403-ban az épület leégett, ekkor sérült meg a 12. század végi herma és ezután készítették el a jelenleg a győri székesegyházban található ereklyetartót. 1443-ban földrengés miatt megrongálódott a nyugati toronypár. A 16. században, elsősorban a török betörések miatt a székesegyház végérvényesen hanyatló korszakba került, ám komoly károkat okozott Varkoch Tamás 1556-os ostroma is. A romossá vált templomot ezután már nem építették újjá, 1570 után elkezdődött a ma látható ötszög alaprajzú külső vár, majd 1619-ben a belső vár kiépítése. A székesegyház felszín fölötti köveit az építkezésekhez használták fel.
Miután a vár az 1990-es évekig katonai terület volt, feltárások sem folyhattak. A 18. században egy kút ásásakor került elő több középkori lelet, a többi közt az a liliomos halotti korona, amely az 1395-ben elhunyt Anjou I. Mária királynő (I. Lajos király leánya, Zsigmond felesége) temetkezési melléklete lehetett. Az 1881-ben egy átépítés során ledőlt egy fal a várban, ekkor Steinhausz László műépítész, a Műemlékek Országos Bizottságának rendes tagja irányításával két-három méter mélyre leástak és azonosították az egykori székesegyház falait. A feltárt maradványok alapján (teljes ásatás nem folyt, így a templom jó része, többi közt a szentély területe, ahol a legértékesebb temetkezések lehettek, máig kutatatlan) megrajzolható volt a székesegyház elvi alaprajza és azonosítani lehet az elhelyezkedését.

Adatlapot készítette:

klo

Adatfelvétel ideje:

2011-11-26 14:40:54