Aquincum: mit rejt a föld az út túloldalán?
Az aquincumi polgárváros csaknem 40 hektáros, négyszög alakú területén az utóbbi 130 év alatt számos ásatás zajlott már, amelyek köszönhetően ma már nyolcvan százalékban ismerjük a várost. A település keleti fele (Szentendrei út – Keled út – Sujtás u. – Záhony u.) által határolt terület, ma a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeum és Régészeti Park területe, míg a Szentendrei úttól nyugatra lévő terület ( Szentendrei út – Keled úti kertek déli vége – Kazal utcai házsor északi vége – FŐTÁV vasúti sín) ma nyílt, fás-bokros mező. Ezen a szabadon álló területen – amely egyébként kiemelten védett régészeti lelőhely, beépítési tilalom alatt áll – viszonylag kevesebb és kisebb részekre koncentráló régészeti feltárás folyt az elmúlt főleg majd' hatvan évben, így nagy előrelépés volt a 2011-ben, a BTM Aquincumi Múzeumának az Osztrák Régészeti Intézettel közösen végzett, minden hozzáférhető területre kiterjedő talajradaros vizsgálata, amelynek során képet kaptunk a város nyugati felének, szinte sakktábla-szerűen szabályos utcahálózatáról és épületeiről is.
A radaros felmérést akkor szisztematikus, tudományos célú fémdetektoros vizsgálat és kisebb régészeti kutatás is kiegészítette a BTM Aquincumi Múzeuma részéről, amely hitelesítette a felmérés eredményeit. Az említett detektoros vizsgálatra azért is volt égető szükség, mert az utóbbi években sajnos rendszeressé vált ezen ellenőrizetlen közterületen az illegális fémkeresőzés, óriási károkat okozva a régészeti örökségnek, eltulajdonítva a kulturális javakat. Tudásunk tehát a terület hozzáférhető részéről – a felsorolt roncsolásmentes kutatásoknak és a régészeti feltárásoknak köszönhetően – ugrásszerűen megnőtt, így jelenleg legfontosabb feladatunk a lelőhely védelme. Az elkövetkező 1-2 évtizedben ugyanis nem lesz reális esélye annak, hogy ezen a nyugati területen, a keletihez hasonló módon, azzal összekapcsolva, régészeti parkot alakítsanak ki, így prioritás a terület régészeti „időkapszulaként” történő megóvása a jövő generációi számára. Egy római tematikus közpark kialakítása kettős célt szolgálhat: egyfelől az elfedés megoldaná a régészeti örökségi elemek (vagyis a római város nyugati fele!) közép- és hosszútávú (?) lelőhelyvédelmét, másfelől közcéllal hasznosítaná a római város nyugati oldalát, ahol lehetőség lenne információátadásra, szabadtéri bemutatóhely kialakítására és akár rendezvények szervezésére is. Egy ilyen park kialakítása Európa egyik legfontosabb – még egységesen létező – római város nagyobbik részének védelmét és hasznosítását együttesen oldaná meg.
A park kialakításának első lépéseként a Fővárosi Önkormányzat június 18-án 15 és 18 óra között lakossági workshopot rendez a helyszínen, ahová várják a közelben és távolabb élőket egyaránt, hogy a lakossági igények mentén kezdhessenek neki a nyolc hektáros terület közparki fejlesztésének.
Írta: Láng Orsolya, régész-főmuzeológus, BTM Aquincumi Múzeum
Kapcsolódó objektum a műemlékem.hu adatbázisából
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
Bár csak csekély nyomait lehetett régészetileg azonosítani a középkori budai ágostonos kolostornak, lehetséges iskolai tanítóinak a nevei és egy kisebb botrány emléke is fennmaradt a forrásokban. Benda Judit, a Budapesti Történeti Múzeum régésze írt összefoglalót. 
Szombaton Limes-napot rendeznek az Aquincumi Múzeumban. Bár a határ Kárpát-medencén belüli vonalát a Római Birodalom építette ki, ők csak alkalmazkodtak egy már akkor több mint egy évezrede meglévő kulturális törésvonalhoz. 
Eddig meglehetősen kitaposatlan ösvényen indult el egy Facebook csoport, hogy egy egyetemes jelentőségű régészeti területet annak kutatásának története révén mutasson be. Aquincumnak bizony nem csak az antik múltja érdekes! 
Immár könyv formájában is hozzáférhető az Aquincum 130 a java!, valamint az Apró kövek – Színpompás padlók kiállítások anyaga, hiszen megjelent a katalógus, amely más, inkább elmélyülő élményt ad, mint maguk a tárlatok. 
A csoportkép nem csak a rajta szereplők miatt várt kutatásra, de kérdésessé tette azt is, hogy mikor nyitották meg egyáltalán a múzeumot. Láng Orsolya régész-főmuzeológus összefoglalója a nyomozásról. 
„A világot nem kell megváltani, bár kis szerencsével azt is lehet". Ezt a tanácsot adta utolsóként Póczy Klára tizenöt évvel ezelőtt, a halála előtt egy készülő cikkéhez Láng Orsolyának, aki most összefoglalja a nők szerepét a főváros római kori régészeti emlékeinek kutatásában.