Aquincum: nyomozás egy százharminc éves fotó kapcsán

Láng Orsolya

„Múzeum az Aquincumban” – avagy egy múzeummegnyitó csoportképének története

1894. május 10. Hagyományosan ezzel a dátummal szoktuk jelezni az Aquincumi Múzeum megnyitását. De valóban ekkor nyílt meg a múzeum és egyáltalán: hogy jutottunk idáig? A cikk a múzeumalapítással, annak előzményeivel és – elsősorban – a megnyitó ünnepségével foglalkozik, továbbá annak is utánajárunk, hogy kik láthatók azon a megnyitó alkalmából készült csoportképen, amit évtizedekig nem sikerült megfejteni… A kép az „Aquincum 130 – a java!” című, az Aquincumi Múzeum 130. születésnapja alkalmából készült időszaki jubileumi tárlat kutatásai során került az érdeklődési körünkbe, különösen, amikor kiderült, hogy a rendkívül jó minőségű üvegnegatívról készült kép jól nagyítható, ezáltal kivehetővé vált a képen szereplő személyek arca is….

Az előzmények….

Az aquincumi emlékek egy része – például az észak-déli irányú vízvezeték, az amfiteátrumok, vagy a helytartói palota egyes részei  – mindig is látható romok voltak és a 16. század végétől már az antik városegyüttes neve, „Aquincum” is ismert volt. A többszöri felmérés, leírás után 1823-ban Németh Sándor készítette el elsőként Óbuda – még látszó – római kori emlékeinek tudományos igényű topográfiai ismertetését. A lassanként a magyarországi ókorkutatás homlokterébe kerülő római kori városelőd műemlékeinek ügyét az 1858-ban megalakult MTA Archaeológiai Bizottmánya is felkarolta és Rómer Flóris – szerzetes, régész, művészettörténész, egyetemi tanár – már 1869-ben javaslatot tett egy városi múzeum létrehozására és folyamatosan szorgalmazta az óbudai római emlékek megőrzését. Szintén Rómer volt az  (Zsigmondy Gusztáv mérnökkel együtt), aki Rudolf trónörököst kísérte óbudai tanulmányi kirándulása alkalmával – többek között – a helytartói palota romjainál. 

Az első, komoly ásatásnak tekinthető beavatkozásra 1880 szeptemberében került sor, amikor megindult az úgynevezett csigadomb teljes feltárása (polgárvárosi amfiteátrum), először Torma Károly, majd Hampel József (mindketten régészek, egyetemi tanárok és az MTA tagjai voltak) vezetésével. Az aquincumi kutatásokba egy évvel később, 1882-ben az ifjú régész – ekkor még a Magyar Nemzeti Múzeum színeiben érkező – Kuzsinszky Bálint is bekapcsolódott, aki immár Torma Károllyal együtt a polgárváros területén dolgozott, míg Hampel az amfiteátrumban „maradt”. Az egyre bővülő polgárvárosi ásatási területről szinte szó szerint ömlött a régészeti leletanyag, így az önálló múzeumépület igénye egyre gyakrabban merült fel. A szakma részéről erőteljesebb lobbitevékenységre volt szükség, mivel felmerült, hogy az akkor még csak kis részben feltárt aquincumi polgári település helyére szegényház épüljön. Többek között a Fővárosi Régészeti Bizottmánynak volt köszönhető, hogy a tervből – szerencsére, tehetjük hozzá – semmi sem lett. 

Az egyre sokasodó leleteket első alkalommal nem is a helyszínen, hanem a Városligetben mutatták be az érdeklődő közönségnek: az 1885-ös Országos Kiállítás idején a fővárosi pavilonban (majd a Műcsarnokban) lehetett megtekinteni az aquincumi kincseket, elsősorban a Torma Károly által 1879 óta végzett ásatások anyagát. 1888-ban már a helyben, azaz Aquincumban történő bemutatás vált az első számú céllá, így hosszas szervezést követően a Fővárosi Tanács kibérelt egy szobát a közeli – és ekkor már használaton kívüli – úgynevezett Krempl-malom épületében, ahol végre sikerült egy kisebb ideiglenes kiállítást berendezni az aquincumi leletekből. Ide érkeztek meg ugyanez év augusztusában a bécsi nemzetközi embertani kongresszus résztvevői is, akik az ásatások mellett ezt a  – nem kifejezetten méltó helyszínen bemutatott – kis kiállítást is megtekintették. A konferenciát követően hangosabbak lettek az önálló múzeumépületet követelők, már csak azért is, mert az ásatások nyomán egyre inkább feltáruló római város és az egyre szaporodó régészeti lelet mind több és több látogatót vonzott Óbudára. 

„Múzeum az Aquincumban”

Az egyre sürgetőbb múzeumépítési kérdésre 1890-ben érkezett meg a válasz a Fővárostól: „byzanci stilben fog épülni és az aquincumi ásatások alkalmával felszínre kerülő régiségeket helyezik el benne.” (Fővárosi Lapok, 1890. 05. 21., 139. szám, 1026.). A döntést követően az 1891. október 2-i ülésén a fővárosi költségvetésben 7550 forint elkülönítésére került sor a „szentendrei út mentén az aquincumi múzeum és szolgalak építésére”. (Fővárosi Közlöny, 1891. 10. 06., 79. szám, 5.). A tervezéssel a fiatal építészt, ifj. Orczy Gyulát, a Fővárosi Mérnöki Hivatal munkatársát bízták meg és a következő évben (1892 augusztusában) már sor is került a kivitelezéshez az „árlejtés kiírására”, később az elfogadott költségvetést 2000 forinttal még meg is toldották. Az építkezés 1893 nyarán már javában zajlott, amint arról Újházy Irma beszámolójából értesülünk is: „véresre festett peristyliumával és szigoruan stylszerű architektúrájával ott készül az aquincumi muzeum épülete. Ma még furnak-faragnak rajta, de nemsokára magába fogadja az ásatás alkalmával napfényre került tárgyak gyűjteményét, melyek most még, a hajdan lőport őrlő Krempel-malom egy sarokszobájában vannak beszállásolva.” (Újházy Irma: Én és a professzor úr. Fővárosi Lapok 1893, 255. szám, 2079.)

Az épületet aztán 1894-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A megnyitó pontos időpontját – mint lejjebb látni fogjuk – azonban korántsem lehetett egyértelműen tudni. Egészen mostanáig….

A megnyitó időpontja

A szakirodalom hagyományosan 1894. május 10-re teszi az Aquincumi Múzeum megnyitójának pontos dátumát, alapvetően egy két évvel későbbi híradásra hivatkozva: „Még bold. Havas Sándor buzgólkodásának köszönhető elsősorban, hogy a tek. tanács javaslatára a főváros közönsége az 1894. május 10-én megnyílt aquincumi múzeum (…)” (Fővárosi Közlöny 1896. VII. évf., 47. szám, június 05., 1.). A megnyitó eseményéről azonban – noha vélhetően fontos kulturális és társasági esemény is volt – sehol sem tesznek említést a napi sajtóban és mivel a Budapesti Történeti Múzeum sem őriz sajnos dokumentumokat (pl. meghívót, vendéglistát) a megnyitóról, ezért – mindeddig nem sok információnk volt az eseményről. Így például annak a csoportképnek is bizonytalan volt a készítési időpontja, amelyet pedig hagyományosan szintén a megnyitóhoz szoktunk kötni. A BTM Kiscelli Múzeumának fotógyűjteményét gazdagító üvegnegatív készítési időpontjaként az 1894-es év van meghatározva, de az esemény, amelynek alkalmából a kép készült, nem volt egyértelmű. Kutatásaink során még az is felmerült, hogy a kép az ugyan ezen év szeptemberében megrendezésre került VIII. Közegészségügyi és Demográfiai Konferencia részvevőinek egy csoportját ábrázolja, akiket egyébként – a korabeli híradások szerint – Kuzsinszky Bálint, a múzeum újdonsült első igazgatója vezetett körbe…

A bizonytalanságokat látva kezdtünk neki a „nyomozásnak”. Az Arcanum segítségével próbáltuk végignézni a feltételezett megnyitó időszakának napi sajtóját, odafigyelve a konferenciabeszámolókra, megnyitókra és egyúttal a csoportképen láthatók ruházatára és kiegészítőire is (sétapálcák, esernyők – milyen volt az időjárás?). A munka sikerre vezetett, mert egy pár nappal korábbi újsághírben rátaláltunk arra, amit kerestünk: a Budapesti Hírlap 1894. május 8-i számának 10. oldalán, az „1894. május 7. Napi hírek” rovatában olvashattunk arról, hogy ezen a hétfői napon megnyílt az Aquincumi Múzeum, sőt a meghívott vendégek egy részét név szerint is felsorolták. A látszólagos ellentmondás – május 7, vagy 10.? – feltehetően azzal oldható fel, hogy a hivatalos megnyitóra került sor korábban, a nagyközönség pedig csak pár nappal később vehette birtokba a kiállítóteret. Ez ma sem szokatlan megoldás. 

A jelenlévők

A fenti sikeres időpont-azonosítás után már „csak” a megnyitón résztvevők, azaz a csoportképen látszó személyek beazonosítása maradt hátra, annak megállapítására, hogy valóban akkor készült-e a fotó. A jó minőségű kép erre lehetőséget is adott, így itt ismét az Arcanum segítségét vettük igénybe: a képen látszó, összesen 46 fő arcát egyesével „kivágtuk” és a program arcfelismerő rendszerének – valamint a Budapesti Hírlak május 7-i cikkében is említett nevek segítségével – elkezdtük meghatározni a csoportkép résztvevőit. Munkánkat siker koronázta, amennyiben – eddig – 28 főt sikerült azonosítanunk (jelentős részben 100%-ban, néhány esetben azonban az azonosítás egyelőre bizonytalan) de sajnos vannak olyan személyek is, a kép sérüléseiből, vagy a fotózott személy pozíciójából adódóan akiket – feltehetően – soha nem lehet majd pontosan megnevezni. Sikerült azokat a személyeket is azonosítanunk, akik az újsághír szerint részt vettek az eseményen, így kijelenthetjük, hogy a kép valóban a múzeummegnyitás alkalmával készült.

És kik is szerepelnek a képen?

…akik az újsághír szerint részt vettek:

A Budapesti Hírlap 1894. május 8-i számában, az előző napi, május 7-i kiállításmegnyitó kapcsán az alábbi személyeket sorolja fel, mint az eseményen résztvevőket.

Kuzsinszky Bálint (1864-1938) – régész, az Aquincumi Múzeum első igazgatója, a polgárváros feltárója

báró Szalay Imre (1846-1917) jogtörténész, ügyvéd, 1894-1916 között a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója

Rózsavölgyi Gyula (1851-1924) fővárosi tanácsnok, 1897-ben Budapest alpolgármestere, a Régészeti Szakbizottmány elnöke

Radisics Jenő (1856 – 1917) művészeti író, muzeológus, egyetemi tanár, 1887-1917 között az Iparművészeti Múzeum igazgatója

Morelli Gusztáv (1848 – 1909) grafikus, fametsző, a Budapest Régiségei szakfolyóirat és „Az Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képekben” c. kiadvány illusztrátora

Pasteiner Gyula (1846 – 1924) művészettörténész, 1890-1916 között az ELTE – BTK Művészettörténeti és Klasszika Archaeológiai Tanszékének vezetője, az MTA rendes tagja

Nagy Géza (1855-1915) régész, etnográfus az MTA levelező tagja

(Gömöri) Havas Sándor (1822-1894) régész, ügyvéd, kereskedelmi minisztériumi államtitkár. A kép készítésekor már betegeskedett, ugyanez év végén elhunyt.

…és akiket az Arcanum segítségével sikerült azonosítani:

A fentieken túl az alábbi személyek azonosításában az Arcanum arcfelismerő programja, illetve a korabeli, hazai régész-szakmai események (pl. bizottsági ülések) résztvevőinek egyenkénti vizsgálata segített.

Bárczy (Sacher) István (1866-1943) jogász, politikus. 1889-től állt a Főváros szolgálatában, 1906-1917 között polgármester, 1917-1918-ban főpolgármester, 1919-1920-ban igazságügy miniszter

Bogisich Mihály (1839-1919) zenetörténész, az MTA levelező tagja, budapesti érseki helynök (1892), majd pristinai püspök

Pósta Béla (1862-1919) régész, a kolozsvári egyetem tanára, az Erdélyi Múzeumegyesület Érem- és Régiségtárának igazgatója

gróf Festetich Géza (1865-1917) jogász, Budapest alpolgármestere, az 1889-es bécsi antropológiai kongresszus fővárosi programjának szervezője

Feszty Árpád (1856 – 1914) festőművész, az aquincumi romkert megörökítője

báró Forster Gyula (1846-1932) jogász, miniszteri tanácsos, 1887-1911 között a Műemlékek Országos Bizottságának alelnöke

Kőrösi József (1844-1906) statisztikus, az MTA rendes tagja

Lampl Hugó (1841-1919) Budapest Székesfőváros főszámvevője

Lipcsey József (?-?) az 1900-ik évi párizsi Világkiálltás magyar történelmi pavilonjának rendezője

Nagy Gézáné, szül. Zaphiry Helén (1860-1936) zongoraművész, Liszt Ferenc tanítványa. A képen a férjétől nem messze áll.

ifj. Orczy Gyula (1864-1939) építész, fővárosi tanácsnok. Az aquincumi épületen kívül számos budapesti bérház, laktanyák, iskolák tervezője.

Réthy László (1851-1914) művésznevén Lőwy Árpád, etnográfus, numizmata, költő, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a Magyar Numizmatikai Társaság elnöke, az MTA levelező tagja. Pajzán, noch dazu pornográf tartalmú költeményeinek gyakran tárgyai voltak kollégái, így pl. több alkalommal Kuzsinszy Bálint is.(ld. ehhez pl. „Aquincumi emlék”, „Kardal I.”, „Dr. Kuzsinszky Bálint úrnak”, stb.)

Sipőcz László (1848 – 1916) jogász, 1873-1874-ben a budapesti polgármesteri hivatal jegyzője, majd 1886-tól elnöke.

…a „bizonytalanok”: 

Az alábbi személyek azonosítása kevésbé áll – legalábbis egyelőre – biztos lábakon, ugyanakkor remélhetőleg a nem túl távoli jövőben kerülnek még elő olyan fotók, amelyek alátámaszthatják, vagy éppen megcáfolhatják a feltételezéseinket. Különösen igaz ez a hölgyekre, akik „alanyai jogon” ritkán szerepeltek a korabeli újsághírekben, illetve vélhetően elsősorban családtagokként vettek részt (pl. feleségek) a megnyitón.  

Cserni Béla (1842-1916) régész, a gyulafehérvári múzeum megalapítója, az erdélyi városi régészet úttörője

Sipőcz Jenő (1878-1937) Sipőcz László fia, ügyvéd, Budapest polgármestere, majd főpolgármestere (1920-1934). 1934-ben ő méltatta Kuzsinszky Bálintot 70-ik születésnapja alkalmából 

Láng Nándor (1871-1952) régész, latin – görög szakos tanár, Pannonia- és Aquincum-kutató

Szabó Károly (?-?) tanácsjegyző, az 1885-ös Országos Általános Kiállítás bizottságának jegyzője, a Főváros kiállítási katalógusának szerzője.

Fesztyné Jókai Róza (1861 – 1936) festőművész, grafikus, író. A képen férje mellett áll.

Csengery János (1856 – 1945) klasszika filológus, egyetemi tanár, az MTA tagja

Torma Zsófia (1832 – 1899) ősrégész, az első magyar régésznő. Jelenleg az ő azonosítása áll a legbizonytalanabb lábakon, a némi hasonlóságon túl egyedül a hölgy láthatóan idősebb kora és központi helye támogatja a feltételezést.

..és akik hiányoznak a képről:

A képen szereplők közül feltétlenül hiányzik – vagy egyelőre legalábbis nem tudjuk azonosítani – jó pár olyan személy is, akiknek részt kellett volna venniük az eseményen, akár szakmai munkájuk (tanácstagok, pl. Fővárosi Múzeum és könyvtár-bizottság, Régészeti Szakbizottmány stb.) vagy aquincumi kötődésük miatt. 

Csiky Kálmán (1843-1905) jogász, jogtörténész, első magyar nyelvű Tacitus-fordítás készítője 

Fejérpatay László (1857-1923) történész, akadémikus, 1894-től az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatója, (később: a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója)

Hampel József (1849-1913) régész, egyetemi tanár, az első aquincumi ásatások vezetője, az MTA tagja, 1890-től a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár igazgatója

Kudora Károly (1851-1916) könyvtáros, bibliográfus

Thallóczy Lajos (1857-1916) történész, az MTA tagja, 1876-1880: Archaeológiai Értesítő segédszerkesztője, Aquincum gyakori vendége, Réthy László (alias Lőwy Árpád) jóbarátja

Toldy László (1846-1919) római katolikus pap, történész, jogdoktor, az 1885-ös kiálltás jegyzője

Torma Károly (1829-1897) régész, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, 1887-től Rómában, majd Porto d’ Anzio-ban élt. Az első aquincumi ásatások vezetője.

Zsigmondy Gusztáv (1824-1895) mérnök, az aquincumi helytartói palota és egyéb fővárosi római emlékek felmérője.

A fentiek alapján jól látható tehát, hogy a megnyitó csoportképe – bár kompozíciójában nagyon eltér egy mai kiállításmegnyitóétól (gondoljunk csak a mai dresszkódra, vagy éppen arra, hogy vajon leheverednének-e ma is egy múzeumépület lépcsőjére a hivatalos megnyitóünnepség résztvevői?), a vendégsereg összetétele (fővárosi és minisztériumi tisztségviselők, a múzeumi szakma tagjai, kollégák) gyakorlatilag semmiben sem különbözik egy mai múzeum-, vagy kiállításmegnyitó résztvevőitől. Ami pedig a megnyitó pontos időpontját illeti, kutatásaink alapján egyértelművé vált, hogy a hivatalos megnyitó 1894. május 7-én volt, május 10-e pedig a nagyközönség felé történő múzeumnyitás időpontja lehetett.

A kutatásban segítségemre volt Székely-Németh Zsófia régész-technikus (BTM), illetve Demeter Zsuzsa a BTM Kiscelli Múzeum Fénykép- és Képeslapgyűjtemény vezetője is, munkájukat ezúton is köszönöm!

Felhasznált irodalom:

K. Végh K.: A Budapesti Történeti Múzeum. Az alapítástól az ezredfordulóig. (Monumenta Historica Budapestinensia 11. kötet Budapest, 2003).

Kelecsényi K. – Galina Z. – Karácsony R. – Székely M.: Építéstörténeti és tudományos dokumentáció. Tudományos dokumentáció és értékleltár. Aqiuncumi Múzeum, Budapest, III. ker., Szentendrei út 133. (hrsz. 19343/8) /Budapest 2021/

A FOTÓN SZEREPLŐ AZONOSÍTOTT SZEMÉLYEK A KÉPGALÉRIÁBAN NÉZHETŐEK MEG EGYENKÉNT!