Református templom
Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 46° 56,489'
Hosszúság (lon):
E 23° 37,342'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Templom
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 3
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
Cím:
A falu hegyoldali részén, egy gyümölcsfákkal beültetett, nagyobb kertben, szabadon áll.
Egyéb adat:
Irodalom: B. Murádin Katalin: Faragott kőszószékek Erdélyben, Budapest – Kolozsvár 1994. Entz Géza: Erdély építészete a 11-13- században, Kolozsvár, 1994.
Rövid leírás:
Rossz utakon megközelíthető, két bokorban települt, Árpád-kori eredetű falu. Egy a völgyben (ez az újabb rész), egy pedig a lejtőoldalon: ez a falu középkori magja. Az utóbbi helyen található a templom. Kőporos fröcskölt vakolata első látásra jó állagot sejtet.
A templomot övező lejtőn minden irányban a régi temető maradványai és újabb temetkezések sírjai is láthatók. A régi sírok jelentős része eltűnt. Az 1945-ös visszafoglalás után sírdöntögetések voltak. A régi sírokon felismerhető nevek: Sárközi, Szőlősi, Domokos, Jakab, Botkafalvi, Butka, Dorogi, Rácz, Török, Csoma. A háború után keletkező sírfeliratokon: Bántó, Koszorús, Herenbás, Alszegi, Szabó, Márton, Székely, Hatházi, Balogh, Szalontai családnevek olvashatók.
A domb aljában a cinteremnek kettős fa fedeles kapuja még áll, szép díszítőfaragással, 1759-ből.
A templom téglány alaprajzát a középkori megoldásoknak megfelelően a nyolcszög felével jellemezhető sokszög zárja. A templom déli ajtaja pálcaműves, félkörívű, valószínűen kiegészítve. A csúcsíves ablakok későbbinek tűnnek.
1799-ben építették a nyugati karcsú tornyot, szép, erkélyes fatoronnyal, amelynek sisakja a négyszögből nyolcszögbe átmenő típust képviseli, bádogfedéssel.
Az épülethez a további hozzáépítések az állékonyságot szolgálták. A későközépkori épületen valószínűleg már a múlt századokban megjelentek a talajmozgásokból származó repedések, függetlenül attól, hogy az épület valószínűen soha nem volt boltozva. A vékony falak erre utalnak. A keleti oldalon ezért építettek a lejtőoldali megcsúszás kivédésére két vaskos támpillért. Az épület tetejének szétnyílása ellen pedig a templom légterébe három vonóvasat, a fal tetején a külső falat körbefogó kovácsoltvas koszorúpántot és 4-4 külső, támpillérszerű gyenge hozzáfalazást. Mindezek ellenére az épületen jelenleg is vannak aggodalomra okot adó repedések a torony mellett, a nyugati sarkokon, az épület közepén a diadalív közelében és a keleti oldal valamennyi töréspontjában. Ezek jelenleg is fennálló mozgásokat jelentenek.
A templomot használják, belső tere rendben tartott és tiszta. A református magyar közösség még mintegy 25 családot jelent. Van helyben lakó kurátora, \\\"ingyen harangozója\\\", a lelki szolgálatot Darai Sándor kidei tiszteletes úr látja el, de rendszeres hetenkénti istentiszteletet már nem tartanak a templomban.
A templom belső terében a keleti és a nyugati oldalon is fa karzat van. A padló nagyméretű kőlapburkolat. A mennyezet zöld színre festett un. kazettás mennyezet, ábrázolás csupán a középső kazettában van: a fiait vérével tápláló pelikán. A belső berendezésből a legértékesebb a faragott és festés nélküli kő szószék, 18. századi, kidei Sípos Dávid munkája.
Feliratok: A torony nyugati oldalán: ÉPÍTTETETT / 1799 dik / ESZTENDŐBEN. Az Orgonakarzaton: Bereczky József kurátorsága idejében rendkívüli fáradozás mellett felállíttatták: Bereczki Károly Székely János birtokosok / Várady Árpád Székely István egyházfi / Jakab István Bartha János re.levita tanuló / Mezei János orgonakészítő által / 1900
Az épületet református összefogásból 2007. évben felújították.
A leírás a BME (Dr. Istvánfi Gyula egyetemi tanár) által vezetett „Pusztuló építészeti emlékek felmérése és dokumentálása a Kárpát-medencében” felmérő program 1997. évi jegyzőkönyve alapján készült. Itt is köszönetet mondunk Dr. Veöreös Andrásnak, szíves segítségéért.
A templomot övező lejtőn minden irányban a régi temető maradványai és újabb temetkezések sírjai is láthatók. A régi sírok jelentős része eltűnt. Az 1945-ös visszafoglalás után sírdöntögetések voltak. A régi sírokon felismerhető nevek: Sárközi, Szőlősi, Domokos, Jakab, Botkafalvi, Butka, Dorogi, Rácz, Török, Csoma. A háború után keletkező sírfeliratokon: Bántó, Koszorús, Herenbás, Alszegi, Szabó, Márton, Székely, Hatházi, Balogh, Szalontai családnevek olvashatók.
A domb aljában a cinteremnek kettős fa fedeles kapuja még áll, szép díszítőfaragással, 1759-ből.
A templom téglány alaprajzát a középkori megoldásoknak megfelelően a nyolcszög felével jellemezhető sokszög zárja. A templom déli ajtaja pálcaműves, félkörívű, valószínűen kiegészítve. A csúcsíves ablakok későbbinek tűnnek.
1799-ben építették a nyugati karcsú tornyot, szép, erkélyes fatoronnyal, amelynek sisakja a négyszögből nyolcszögbe átmenő típust képviseli, bádogfedéssel.
Az épülethez a további hozzáépítések az állékonyságot szolgálták. A későközépkori épületen valószínűleg már a múlt századokban megjelentek a talajmozgásokból származó repedések, függetlenül attól, hogy az épület valószínűen soha nem volt boltozva. A vékony falak erre utalnak. A keleti oldalon ezért építettek a lejtőoldali megcsúszás kivédésére két vaskos támpillért. Az épület tetejének szétnyílása ellen pedig a templom légterébe három vonóvasat, a fal tetején a külső falat körbefogó kovácsoltvas koszorúpántot és 4-4 külső, támpillérszerű gyenge hozzáfalazást. Mindezek ellenére az épületen jelenleg is vannak aggodalomra okot adó repedések a torony mellett, a nyugati sarkokon, az épület közepén a diadalív közelében és a keleti oldal valamennyi töréspontjában. Ezek jelenleg is fennálló mozgásokat jelentenek.
A templomot használják, belső tere rendben tartott és tiszta. A református magyar közösség még mintegy 25 családot jelent. Van helyben lakó kurátora, \\\"ingyen harangozója\\\", a lelki szolgálatot Darai Sándor kidei tiszteletes úr látja el, de rendszeres hetenkénti istentiszteletet már nem tartanak a templomban.
A templom belső terében a keleti és a nyugati oldalon is fa karzat van. A padló nagyméretű kőlapburkolat. A mennyezet zöld színre festett un. kazettás mennyezet, ábrázolás csupán a középső kazettában van: a fiait vérével tápláló pelikán. A belső berendezésből a legértékesebb a faragott és festés nélküli kő szószék, 18. századi, kidei Sípos Dávid munkája.
Feliratok: A torony nyugati oldalán: ÉPÍTTETETT / 1799 dik / ESZTENDŐBEN. Az Orgonakarzaton: Bereczky József kurátorsága idejében rendkívüli fáradozás mellett felállíttatták: Bereczki Károly Székely János birtokosok / Várady Árpád Székely István egyházfi / Jakab István Bartha János re.levita tanuló / Mezei János orgonakészítő által / 1900
Az épületet református összefogásból 2007. évben felújították.
A leírás a BME (Dr. Istvánfi Gyula egyetemi tanár) által vezetett „Pusztuló építészeti emlékek felmérése és dokumentálása a Kárpát-medencében” felmérő program 1997. évi jegyzőkönyve alapján készült. Itt is köszönetet mondunk Dr. Veöreös Andrásnak, szíves segítségéért.
Adatlapot készítette:
Csillagtancos
Adatfelvétel ideje:
2012-01-11 15:35:15
Közeli objektumok
Bánffy-kastély (2.864 km)
Református templom (3.371 km)
Nepomuki Szent János plébániatemplom (4.476 km)
Református templom (5.003 km)
Doboka vára (5.393 km)
Református templom (8.592 km)
Teleki-kastély (9.242 km)
Református templom (9.754 km)
Mindenszentek plébániatemplom (10.947 km)
Nagyboldogasszony templom (11.159 km)

